Fincsi (?) Patkányok

Ahol emberi hulladék halmozódik fel, ott megjelennek a patkányok. Éjjel kaparnak, rágcsálnak, rendezkednek. Betegségeket terjesztenek. Roppant okosak és találékonyak. Hatalmasak és szőrösek. Még azt is megkockáztatom: felettébb undorítóak, bár itt elnézést is kérnék azoktól, akik háziállatként otthon szeretgetik, gondozzák és tanítgatják ezt a rágcsálót.

Hihetetlen, de vannak helyek a világon, ahol nemcsak, hogy nem irtják, hanem egyenesen kedvelik, sőt fogyasztják is őket! Minden év március 7-én India északkeleti hegyvidékének egy távoli kis vidékén az Adi törzs megtartja szokásos Unying-Aran ünnepét, melynek középpontjában a patkány kulináris élvezete áll. Egyik kedvenc eledelük ilyenkor a patkány belsőségeiből, farkából és lábából készült, chilivel, gyömbérrel és sóval fűszerezett, főtt étel.

A fesztivál első estéjén a helyi gyerekek pazar ajándékot kapnak… két döglött patkányt. Ez amúgy esküvők alkalmával is szokás: a menyasszony családjától elpusztult rágcsálókat kap annak jeleként, hogy a szerettei vele örülnek, amiért férjhez megy.

Ebben a közösségben nemcsak a patkányokat szeretik, de más rágcsálókat is tartanak otthon, illetve rengeteg vad példány mászkál a környező erdőkben. “Főleg a farkát és a lábát találják nagyon finomnak.” – mondja egy finn kutató, Victor Benno Meyer-Rochow, aki több törzsbelivel is készített interjút a patkány fogyasztásával kapcsolatban. “Nem azért fogyasztják ezeket az állatokat, mert nincs más, hiszen számos szarvas, kecske és bölény is él a környéken, az Adik mégis patkányt esznek – egészen egyszerűen azért, mert szeretik az ízét.”

Patkányt nemcsak Indiában, hanem számos más helyen is esznek, például Kambodzsában, Laoszban, Indonézia bizonyos részein, Thaiföldön, Ghánában, Kínában és Vietnámban is gyakran szerepel az étlapon.

 Jó étvágyat nekik, szerintem én kihagyom!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here