Bármit is csinálsz a cikk olvasása mellett, állj meg egy pillanatra, mert bizony, kedvenc időtöltéseink megérdemlik 100%-os figyelmünket.
Mindannyiunknak vannak hobbijai melyek furcsának, értelmetlennek, sőt, egyenesen ijesztőnek tűnhetnek mások szemében.
(Lefogadom, hogy kapásból eszedbe jutott valami.)
Ne aggódj, ameddig a többieknek (és magadnak) nem okozol vele semmi kárt addig teljesen normális, ha van egy nem túl szokványos tevékenység, ami teljesen le tudja köti a figyelmed.
Kettő példát hoztam ma neked, csak hogy említsek egy-egy furcsaságot az “aktív” és “passzív” hobbijaim közül is.
Ha azt mondanád, hogy a “nyelvtanulás” a kedvenc elfoglaltságod, valószínűleg gimiben forgatták volna rád utoljára a szemüket.
“A nagybetűs életben” rengetegen imádnak utazáshoz, melóhoz, vagy akár “csak úgy” egy-egy idegennyelvet megtanulni. Én is az utóbbiak közé tartozom, egy kis csavarral.
Kéttannyelvű általános suliba jártam, kezdettől fogva imádtam az angolt. Gimiben elkezdtem mellé tanulni a németet és ezután valahogy szép lassan elkezdett kialakulni egy fétisem az északi nyelvek iránt. Semmi konkrét célom nem volt velük, egyszerűen tetszettek. A svéddel kezdtem, ezt “magamévá is tettem”, utána pedig tanulgattam finnül, izlandiul, dánul és norvégul (ha akkora lingnerd vagy mint én, csak Neked mondom, hogy a bokmålt választottam).
Nem is akartam tanárhoz járni, egyszerűen magam akartam felfedezni a nyelveket. Eleinte híradókat néztem, majd könyveket bújtam, után pedig kerestem velem egykorú svéd srácokat és csajokat, akikkel tudtam dumálni. (A többi nyelvvel nem jutottam ennyire, azokat csak “hobbiból” nyomtam.)
A másik szívügyem A nyomorultak c. történet.
Nem szeretem se a hosszú szépirodalmi olvasmányokat, sem a musicaleket, sem a komolyzenét, sem kifejezetten a színházat, azonban miután egyszer véletlenül a péntek esti TV-t a 2012-es Hugh Jackman-es filmen hagytam, azóta nem tudok betelni vele.
Semmi, A nyomorultakhoz akár kicsit sem hasonló történet se jött be soha vagy jön be most. Próbáltam, de egyszerűen semmi nem tudott így lekötni. Viszont a Les Misérables (csakhogy hódoljunk a francia nagymester előtt) az más tészta.
Láttam az összes film- és sorozat feldolgozást (zenés vagy nem zenés tökmindegy), 2x olvastam a könyvet, felváltva 13 nyelven hallgatom a musical összes dalát mindennap (e nélkül nem is tudok kondizni), valamint számtalanszor láttam színpadon.
Ha még ezek után is azt hiszed furcsa hobbijaid vannak, akkor nyomj egy kommentet alulra és nézzük meg, durvábbak-e, mint az enyémek!
fotó: Internet
