Gengszter mesék – Az utód III. rész

Gólya szétosztotta a lopott cuccból befolyt pénzt társai között.
Ő miért kap ugyanannyit mint mi? – mutatott Basa az új fiúra. – Még csak most jött, mi meg már egy csomó balhén túl vagyunk.
Gólya fejét egy pillanat alatt öntötte el a düh, és úgy ugrott le a játszótéri mászóka korlátjáról, mint akit kígyó csípett meg.
Anyádé… Meg azért, mert én vagyok a főnök te gyökér! 

 
 

Basa szemlesütve hallgatta végig a helyreutasítást, majd a végén halkan kinyögött egy bocsánatkérésszerű mondatot.

Ne remegjetek, megszolgálom, hogy bevettetek a csapatba. – szólalt fel, a vita okát jelentő Pityu.
Gyertek, mutatok valamit. – s a válaszokat meg sem várva, elindult a Bacsó Béla utca irányába. A többiek szótlanul követték. Pityu megállt egy sárga Dácia mellett, és háttal nekitámaszkodott a csomagtartónak. Egy hangos kattanás után, Gólyáék tátott szájjal bámulták, hogy Pityu felemeli a kocsi csomagtartójának ajtaját.

– Szezám tárulj! – röhögött Pityu, és már turkált is a csomagtartóban. Gólya visszahúzta három társát, és megvárta, amíg Pityu lelombozott arccal, egy kocsiemelőt szed ki a csomagtartóból.
– Te veréb… Fényes nappal, feltörsz egy kocsit, és minket is szarba húzol azzal, hogy idehívsz? Keress magadnak új társakat. Én nem így dolgozom.
– Ne már! Megmutattam nektek a tutit! Minden Dáciának fel lehet tépni a csomagtartóját kézzel. 
– Láttuk. Kösz. Majd szólok ha rendezni tudjuk a számlát, most pedig kocc. 

Pityu fogcsikorgatva nézte a vele szemben álló vékonydongájú fiút, de a Gólya szemében égő tűz visszatartotta attól, hogy véleményének tettlegességgel adjon hangot. Lecsapta a kocsi csomagtartóját, és visszaindult a játszótérre.

– Este meló, 10-kor legyetek nálam. 
A másik három csak bólintott, s egy pillanat alatt szétszéledt a csapat.

Este tízkor mindenki fekete nadrágba, pulcsiba öltözve állt Gólyáék lépcsőháza előtt. A kisfőnök megérkezett, és elindultak, hogy kipróbálják a „Dácsiázást”.
A téli sötét esték bűnös cinkosként rejtették el, a fekete ruhában prédát kereső tiniket.

Gólya vérbeli vadászként már a Corvin áruház parkolójának sarkából felfedezte a parkoló kocsik között rejtőzködő Dáciának a jellegzetes hátsó lámpáját. Intett társainak, akik a parkoló sarkaiban felállva alkották a figyelő csapatot. A parkoló teljesen üres volt.

Gólya megvárta, amíg a 73-as buszra felszálltak a megállóban várakozók, és gyorsan a német rendszámú kocsi csomagtartójához lépett. Csak most tűnt fel neki, hogy az autóra a szokásos Dácia felirat helyett, Renault van írva. Háttal állva, két kezének ujjaival a csomagtartó szélébe kapaszkodva, elkezdte azt felfelé húzni. Meglepődve nyugtázta, hogy egy hangos kattanás kíséretében, kinyílt a fedél. Felemelte, és gyermeki örömmel nézte a csomagtartóban felhalmozott külföldi édességeket.

– Szóval ezért német a rendszám, s ezért nem Dácia… – morfondírozott magában, majd intett társainak, akik odaszaladtak a kisfőnök mellé.
– Karácsony van menők! – Széles vigyora miatt képtelen volt leplezni örömét.

A fiúk megmerevedve, tátott szájjal bámulták a kincsesbányát.

– Pakolás! – Gólya hangos suttogással kiadott parancsa kibillentette őket a csodálkozásból, és fürgén kezdték pakolni az idegen nyelvű felirattal ellátott csokoládé táblákat, a pulóverük előrehúzott aljában keletkező rögtönzött tárolóba. Mindenki felrakodott, de csak annyira, hogy a lehető legkisebb feltűnést keltve, eljussanak Gólyáék lakásáig.

Éjfélig még háromszor fordult a szorgalmas brigád.

– Mi van KMK-sok? Most nem büdös a munka? – szívta Gólya a kis csapat vérét.

Az autóban még maradt jó pár édesség, de Gólya éjfélkor lefújta a bulit, mert tudta, hogy éjfél után nehezebb az utcán mozogni, és inkább legyen ennyi hasznuk, mint a rizikó a többiért. Társai elköszöntek, és hazamentek.

Reggel Gólya összeszedett egy szatyornyi édességet, kézen fogta óvodás öccsét, meg egy szánkót. Átmentek Pityuhoz, akinek átadta a zacskó édességet.

– A tartozásom az ötletért. – majd elmesélte Pityunak az esti akciót. Pityu addig nyaggatta, hogy mutassa meg a kocsit, mert ő ki akarja szedni a maradékot, amíg Gólya be nem adta a derekát. Hárman sétáltak vissza a Corvin parkolóhoz, ahol Gólya a taxisdrosztnál megállt, és a fejével biccentett a kocsi felé.

– Innen oldd meg egyedül!

Pityu elindult a Renaulthoz, majd rövid körbenézés után, felnyitotta a csomagtartót.– Rendőrség!! – üvöltötték többen is, akik lerohanták a fiút. Egy férfi Gólyához lépett, és megkérdezte, hogy mit keres itt. Gólya a torkában dobogó szíve ellenére, higgadtan válaszolt.
– Mit keresnék? Nem látja? Megyek szánkózni az öcsémmel.

A férfi végigmérte a vékony fiút és kisöccsét, majd otthagyta őket. Gólya azonnal beült egy taxiba, és a Gellérthegyre vitette magukat, miközben folyamatosan darált az agya. A hegy lábánál kiszálltak, ahol fogott egy másik taxit, aminek a házuktól 6 házszámra lévő címet adott meg. Amint megérkeztek az utcába, látta, hogy az tele van rendőrökkel. Pityut épp az ő házukból vezették ki. A fiú észrevette a taxiból kiszálló Gólyát, és felé mutatott.

Gólya odaszólt öccsének, hogy menjen haza, és rohanni kezdett. Hallotta a sarkában lihegő nyomozók cipőinek hangját a fagyott hóban, s pár pillanat múlva érezte ahogy elkaszálják a lábát, ahogy ő szokta az ellenfélét a fociban. Arccal előre zuhant, majd összekucorodott testtel tűrte a záporozó rúgásokat. Végül felrántották a földről, megbilincselték és beültették egy rendőrautóba. A kapitányságig vezető út egy örökkévalóság volt számára, s csak egy gondolat foglalkoztatta. Nem lehet már a Főnök embere, mert bebukottakat nem alkalmaz. Ki kellett volna várni a 2 hetet…

A kapitányság alagsorában lévő fogdába vezették.

– Még kiskorú, nem tehetem össze nagykorúakkal. – jegyezte meg a fogdaparancsnok a fiút pórázon vezető járőrnek.
– Nem félek a nagyoktól, majd lebokszoljuk. – szólalt meg Gólya, a rendőrök nem kis derülésére.
– Na akkor gyere öcskös, beraklak két díszpinty mellé!

A feltáruló zárkaajtó két izmos férfit rejtett, akik a fiúra nézve röhögve kérdezték meg a főtörzset.
– Friss hús?
– Ha egy ujjal hozzányúltok, megíratom az előadótokkal a 60 napot.

Gólya belépett az ajtón, ami hangos csattanással csapódott be mögötte.

Gengszter mesék – Az utód – A sorozat további részeit itt olvashatod

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here