Aki azt mondja, “ugyan már, ez csak egy kutya”, vagy “ne csináld már, te tényleg meggyászolsz egy állatot?” annak minden bizonnyal sosem volt még éveken át hű, négylábú társa.
Aki viszont vesztett már el kutyát vagy macskát – szőrös családtagot! -, annak nem kell mondani, mekkora fájdalmat élsz át. Az pontosan tudja.
Fontos, hogy a házi kedvenc elengedése is egy mély folyamat, amelyet nem lehet megspórolni. Adj időt magadnak, hogy foglalkozz az emlékével. Ilyenkor szinte dühít, hogy a külvilág nem lassul le a te érzelmeidhez, hanem lüktet tovább. Inkább maradj otthon, vedd elő a szeretett szőrös társadról készült képeket, videókat, engedd szabadjára az emlékeidet… és a könnyeidet. Hagyd, hogy a fájdalmad hálává alakuljon!
A gyász miatt minden bizonnyal kevesebbet alszol, és az étvágyad sem az igazi. Lehet, hogy most ezek nem tűnnek olyan fontosnak, pedig azok. Próbálj meg enni és aludni, nem “kedvből”, de “kötelességből”. Ha a tested is követi a lelked lehangoltságát, abból komoly baj is lehet.
Válassz egy technikát, amellyel meg tudod magad nyugtatni: ez lehet egy tudatos levegővételre figyelés, vagy egy lassú, kellemes étkezés, esetleg egy nyugtató zene melletti teljes ellazulás. 
Gondoskodj a többi, életben maradt kedvenceidről is! A kutyák szintén tudnak gyászolni, érzik, ha a társuk elpusztul, ennek ellenére szükségük van simogatásra, sétára, ennivalóra. Ne hanyagold el őket, őrizd meg a rutint, amely egyébként is segít “egyben maradni”, túlélni ezeket a szörnyű heteket.
Nincs abban semmi szégyellnivaló, ha a szeretett állat emlékeit összegyűjtöd és egy helyen tárolod! Egy kis doboz a nyakörvével, játékával, képeivel segít abban, hogy időnként gondolj rá, és idővel el tudd engedni a felette érzett gyász keserűségét, és hálával tudj gondolni az együtt töltött szép, kalandos évekre.
Ezt olvastad már? Masszázs szőrmentén – amikor a kutya a páciens Interjú Schmidt Henry terápiás kutyamasszőrrel
