Hiszek magamban!

"A világ nem az én megváltási törekvésemet díjazza, halad nélkülem is, mégis akkor leszek jól, akkor leszek rendben, ha önmagamban teszek rendet."

Hiszek magamban, mert muszáj! Kiben higgyek, ha magamnak nem vagyok annyira fontos, hogy elhiggyem, érdemes? Nem várhatom el másoktól, hogy bizalmat, jót, erőt szavazzanak nekem, ha én nem vagyok tisztában azzal, hogy mindez meglehet bennem, csak az a dolgom, hogy előhozzam. Hiszek, mert ez mozdíthat ki abból, amiben vagyok. Naponta felkelek, törődöm másokkal, a gyerekeimmel, férjemmel, barátaimmal, kollégáimmal, barátaimmal. Néha a világot is meg akarom váltani, mert elfelejtem, hogy nem lehet. A világ nem az én megváltási törekvésemet díjazza, halad nélkülem is, mégis akkor leszek jól, akkor leszek rendben, ha önmagamban teszek rendet.

Felesleges mások életébe vájkálnom, pletykálnom, szidnom a környezetemet, mert a legtöbb, amit tehetek az, hogy kisöpröm magamból a rosszindulatot, a kritizálás és becsmérlés képességét, mert ha hagytam, hogy elharapózzon, akadályozni fog abban, hogy visszataláljak ahhoz az emberhez, aki bennem lakozik, de az idők során rátapadt minden kosz, szenny, és lassan már magam sem tudom, ki vagyok, vagy ki voltam egykoron.

 
 

Magamban kell hinnem, mert az ad erőt a mindennapokhoz. Egyszerre sokféle szerepet töltök be, de elsődlegesen érző embernek kell lennem. Olyannak, aki nem feledkezik meg arról a tényről, hogy az élet sosem egyszerű, és a pesszimizmus nem visz előre. Nem akarok álomvilágban élni, mert lehetetlen. Nem mondogatom percenként, hogy engedd el ezt, vagy azt, mert bármi történik velem, meg kell élnem, és nem elnyomnom magamban, mert kellemetlen.

A világ nem a könnyű örömökre és sikerekre van kitalálva, nem csaphatok be másokat, főleg önmagamat nem. Viszont azt is figyelembe kell vennem, hogy a történések az én lelkemben, az én testemben is zajlanak. Ezért vigyáznom kell magamra, a gondolataimra és a mondanivalómra.

Hiszek abban, hogy jó szóval előbbre lehet jutni. Jó szóval mások és önmagam felé. Nem lehetek a környezetem felé erős bírálattal, magamat felmentve, mert az hamis képet mutat. Viszont ha kedves vagyok, ha nem bántok, ha igyekszem úgy forgolódni a világban, hogy ne sok sebet ejtsek másokon, magammal is jót teszek. Önmagamat is szeretnem kell, el kell ismernem, ha jó vagyok valamiben, de azt is, ha nem igazán. Hinnem kell, hogy akkor is fontos vagyok, ha épp nem úgy tűnik.

Hiszek magamban, mert mindegy, hogy öreg vagyok, vagy fiatal, kövér vagy sovány, ember vagyok, aki tartozik valakihez, akihez tartoznak, és nélkülem ez a világ nem lenne az, ami most. Mindenkinek tudnia kell, hogy az ő élete bármennyire apró pont a világmindenségben, bármennyire pótolható és felejthető, mégis ajándék, és ezzel az ajándékkal nem lehet dobálózni.

Én én vagyok tökéletlenül, hibákkal telve is, és bárki bármit éreztet velem, vagy próbál elhitetni, tudnom kell, hogy a világ csak velem kerek.

Hiszek az életemben, az akaratomban, a terveimben és a kitartásomban, mert általuk léphetek előre, és érhetem el a céljaim. Bele kell adnom magam testestől-lelkestől, és akkor nem hibáztathatok majd mást.

Hiszek magamban, mert egy vagyok a milliárdokból, egy, aki megismételhetetlen és egyedül való.

Ettől lesz értékes minden pillanatom, ettől lesz kerek a világ.

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here