Hol van az én fél narancs párom?

Valahol azt olvastam, hogy mindnyájan fél narancsok vagyunk. Hogy hol és ki vágott bennünket ketté, nem tudom. Egy biztos, fenemód ráérhetett, mert azután, hogy feldarabolt minden narancsot, még szét is szórta azokat a világmindenségben. Ezért most mi, kallódó felek, keressük a párunkat, hogy újra egyesüljünk vele. Mindez tökéletesen szép mese lenne, ha garantálná valaki, hogy meg is találjuk a hozzánk passzolót. Sokról hisszük, hogy ideje elkapni és vele összeragadni, mert csak ő lehet az igazi. Aztán a kötőanyag mégis meglazul, és az egyik vagy épp a másik fél tovagurul.

És minden kezdődik elölről. Hány meg hány alkalommal futunk neki, és egyszer sem gondolkozunk a miérteken. Vajon biztos, hogy mindenkinek rá kell találnia az övére? Nem égi csoda találkozni valakivel, és rájönni, hogy vonzódunk hozzá? A hihetetlen az, ha ő is hozzánk. Nem kis dolog ez, mégse értékeljük. Pedig, ha belegondolunk igen furcsa, hogy nekünk bejön valaki és mi is pont neki. Mintha egy láthatatlan pókhálót lőnénk ki, és Pókemberünk nem belegabalyodna, hanem szintén bennünket célozna meg.

 
 

Az érzelmek nem egyszerű játékszerek. Olykor legóhoz hasonlítanak, mert építkezhetünk belőlük, máskor pedig a célba dobásra hajaznak. Előfordul, hogy fogócska vagy bújócska rejlik mögöttük.

Vajon mi vonz a másikban? Tényleg a test számít? Egy gömbölyű fenék, mell, csinos pofi, ragyogó mosoly? Vagy egy mozdulat, esetleg a humor vagy az intelligencia? Ha belegondolunk, sok csinos nőt, jóképű pasit ismerünk. Olyat is, akinek valóban formás a vádlija, vékony a dereka, lehengerlő a stílusa. Mégse leszünk szerelmesek beléjük. Miért van az, hogy egy adott időszakban egy bizonyos ember vonz csak bennünket? Lehet, hogy nem is az esetünk, vagy irritáló a hangja, harsány a modora, faragatlan a viselkedése, mi mégis rárepülünk.

A kis szerelem-méhecskénk körbedongja a virágot, és várja, hogy a virág rákacsintson. Ha ez bekövetkezik, elindul a mézkészítés. Viszont a réten ezer virág van. Mit tud az az egy, amitől a kedvencünkké válik?

A világ fél narancsai ide-oda gurulgatnak, aztán megfonnyadnak. Nincs biztosíték arra, hogy megtaláljuk a párunk.  Én azért kicsit elbeszélgetnék azzal a felezgetővel, és megkérdezném, jó játék ez? Talán megharagudna, vagy az is lehet, hogy kinevetne. Mégse bánnám, ha egy térképre mégiscsak rábökne, és azt mondaná: errefelé keresgélj! Mert most hideg, hideg, langyos…még mindig langyos, de majd forró  lesz egyszer…

Egyszer, ha majd ügyesebben keresgélek? Válaszoljon már valaki!!!

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here