Igaz történetek – A vendégnek mindig igaza van?

Ez az eset pár éve történt még a metoo időszak előtt, amikor az emberek könnyebben dugták homokba a fejüket, ha oda nem illőt láttak. Talán most is előfordul, de már sokkal kevésbé hagyjuk megtörténni az ilyen egyszerűnek tűnhető eseteket. Vagy nem.

Egy belvárosi étteremben esett meg, amit most elmesélek kolléganőm után szabadon.

 
 

A hely nem volt különleges, talán az egyszerűsége, no meg a kiváló étlapja fogta meg az embereket, mindenesetre forgalmas volt. Főleg hétvégén ebédidőben, amikor az emberek egy része nem akar a konyhában rostokolni, vagy nincs ideje hosszadalmasabban főzőcskézni. Lényeg a lényeg, hogy Orsi is beszaladt, és az utolsó kétszemélyes asztalnál még jutott neki hely, ahol rálátott az egész kerthelyiségre. Mivel sokan voltak, maradt ideje „mozizásra”, a sajtmártásos csirkemell váratott magára.

Megfigyelte, hogy az egyik vendég többször is úgy tesz, mintha véletlenül érne hozzá az egyik felszolgáló lány fenekéhez. Először a lány nem reagált, mert valóban lehetett véletlen és valószínűleg tapasztalt már hasonlót, de harmadszorra már biztos lehetett benne, hogy a negyvenes pasi direkt csinálja. Orsi figyelte a lány arcát, amikor elhaladt mellette, és nem tudta eldönteni, haragos vagy zavart-e, esetleg mindkettő.

A következő körnél azonban odahajolt a nagyhangú, jóképű férfihoz és mondott neki valamit. Az gúnyosan megrántotta a száját és olyan önelégült vigyor ült ki a fejére, hogy legszívesebben Orsi törölte volna képen, pedig köze sem volt hozzá. Az undorító vendég asztalánál még ketten ültek, és szemmel láthatóan egyiküket sem zavarta a jelenet. Sört ittak és jó kedvük volt. Nem feltétlenül az ott elfogyasztott italtól. Egyszerűen magabiztosnak és önteltnek tűntek mindhárman. Üzletemberek lehettek, mert jól szabott öltönyük tökéletesen illett az alakjukra.

A lány igyekezett kerülni őket, és valószínűleg szólt valakinek odabenn, mert a kávét már más szolgálta fel nekik. Persze, azok sem voltak hülyék, tudták, mi a helyzet. Az a nyálasan jóképű nem hagyhatta annyiban az ügyet. Valószínűleg meg akarta mutatni a többieknek, hogy vele nem lehet kibabrálni ily módon. Ha ő szórakozni akar, akkor szórakozni is fog.

Egy ideig nem történt semmi. Megérkezett Orsi ebédje, de nem igazán volt étvágya, folyton azon járt az esze, hogy vajon mennyit bír el a felszolgáló, vajon mikor telik be nála a pohár, hiszen ez a munkahelye, ahol ő nem szabad préda. Figyelte a hangosan röhögő hármast, akik azt hitték, övék a világ. Jöttek-mentek a vendégek és úgy nézett ki, ennyiben maradt a dolog.

Még kért egy somlóit és haragosan nyugtázta magában a tényt, hogy ez sem egyszerű munkahely, és itt tényleg ki vannak szolgáltatva egyesek kénye-kedvének. Amikor fizetni akart, látta, hogy a lány három tányérral a kezében kénytelen a nyomorult fickó asztala mellett egyensúlyozni, mert a másik útvonalon épp felállt a vendégsereg és nem fért el mellettük. Az meg mintha csak ezt várta volna. Ahogy odaért, szemrebbenés nélkül megérintette a lány fenekét és egy pillanattal később úgy tett, mintha mi sem történt volna. Beszélgetett tovább.

Orsi várta, hogy a lány talán a fejére borítja a tányérokat, de ő megállt, lassan lerakta őket az asztalra, és akkora pofont lekevert a férfinak, hogy csattant. Az étteremben mindenki odanézett.

– Ezt megkeserülöd még, hülye kurva! – ugrott fel a pasas, és berohan az étterembe.

Az emberek úgy tettek, mintha mi sem történt volna, csak néhány nő mosolygott, a többiek gyáván folytatták az evést. Orsi felállt és odament a lányhoz.

– Gyere, vigyük ki az ételt, mert még kihűl! – mondta neki. – Fantasztikus voltál! – tette hozzá hangosan, hogy mások is hallják. Persze nem törődtek vele, mert könnyebb volt megbújni egy étlap mögött, mint kiállni valaki mellett.

Hogy mi lett a történet vége? Egy héttel később, amikor újra betért és a lány után érdeklődött, közölték vele, hogy már nem dolgozik ott. Felmondott. Az egyik pultos srác félhangosan azért kimondta az igazságot: kirúgták, mert az a férfi valami menő ügyvéd volt és panaszt tett rá. Panaszának helyt adtak, mert a vendégnek mindig igaza van, nemde bár?

fotó: Pinterest

 

 

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here