Játszótéren lenni jó. A gyerekeknek. Felnőttnek merő stressz. Miközben valaki azt gondolná, hogy a friss levegő, a cuki gyerekek látványa, a bájos zsivaj csodálatos, kérdezzen meg pár anyukát, elvétve apukát, hogy élvezi-e az ott töltött időt. Apukák ritkábban jönnek, ki is borulnak hamar, vagy zombi-üzemmódban bámulják a homoktenger dzsungelét testközelből. Nem képzavar, valóban hullámzik a homokszemekből kirakott óceán, ám messze nem repül egy sirály se, de annál több gyerek visít. Szó sincs arról, hogy játszanának. A sikoltás a legfélelmetesebb. Soha nem lehet tudni, mi váltja ki: erőfölény, öröm, veszélyhelyzet vagy épp csak jól esik kiengedni azt a rettenetes hangot.
Az anyukák méla unalomban ülnek, hiszen ezt csinálják naponta kétszer, éveken át. Nekik aztán nehéz újat mondani és mutatni. Láttak horror baleseteket, csúszda tetejéről lehulló babákat, lapáttal veszélyesen ütlegelőket, és homokban szemrebbenés nélkül mindent és mindenkit elásókat. Ez utóbbit a törvény még nem is bünteti, így tehetik látványosan.
A játszótéri anyuka lehet laza, aki benn ül a homokban fél napig is, és nem zavarja, ha bekúszik a nadrágjába hangya, gyík, akármi. Aztán a homokozó peremén üldögélő, aki ímmel-ámmal játszik a gyerekkel, és azt lesi, jön-e ismerős, hogy megszabaduljon a kényszeredett homoktorta sütéstől. Ott van még a nemtörődöm, aki ha nem bámészkodik, akkor persze telefonál, vagy telefonozik. Őt aztán nem zavarja, hogy a gyerekét eltüntetik-e fűben, földben, de az sem, hogy ép megöl-e valakit. Az ő gyereke üthet-vághat, nem fogja észrevenni.
Meg kell említenünk, a direkt nem odafigyelőket is, akik pihenni járnak a térre, és még véletlenül se néznek a gyerekük felé, mert rá kellene szólniuk, ha épp veri a másikat. Vagy csak eteti egy kis lehullott levéllel, cigarettacsikkel. Ő nem idegeli magát, nem azért megy oda, ő tényleg bízik a napsütés erejében, kell a D-vitamin felszívódásához is a fény, egyszóval, láthatatlan üzemmódban van.
Ki nem maradhat az anyatigris, aki úgy érzi, neki meg kell védenie a gyerekét mindentől és mindenkitől, ezért percenként fertőtlenít, szaladgál, ügyel, rendezkedik, és irányít. Megmutatja, hogy olyan jó anya, amilyen ő, aki képben van mindennel, nincs több. Ennek egyik alfaja a helikopter anyuka, akinek a gyereke nem léphet kettőt se nyugodtan, mert nem hagyja. Mi van, ha elesik és megüti magát? Netán sírni kezd…Ilyen nem történhet meg az övével, ezért a nyomában lohol, és ha tehetné, a fűszálakat is kivasalná hercege vagy hercegnője előtt.
A szelfizőt és a gyerek minden másodpercét fotózót se hagyjuk ki, mert nem múlhat el nap anélkül, hogy ne láttuk volna a kis Ruben, Rómeó, Mira, Luca, Medox és ki tudja milyen névre anyakönyvezett gyerek mosolyát, örömét. Persze anyukáét se felejtsük el, hiszen új napszemcsije van, amit valahol csak meg kell mutatnia. Így vannak gyerekek, akiknek minden pillanata dokumentálva van, kivéve, amikor az anyuka szentségel, és elküldi a fenébe a másik hercegnőt, vagy sok esetben a sajátját is. Mivel erről nincs kép, felvétel, ez meg se történik.
Ha odatéved netán egy-egy apuka, azonnal kreatívba megy át. Ő nem tortát süt, vagy várat épít, ő a Taj Mahalt akarja azonnal kicsinyített változatban. Az anyukák fél szemmel lesik, és vagy elájulnak, vagy flörtölni kezdenek vele. Nincs abban semmi, mondják, kell a férfienergia, hiszen a férjük, párjuk az utóbbi időben észre se veszi őket.
Ha az a bizonyos férfi mégse csinál semmit, nem épít, nem menti épp meg a világ gyerekeit a hinták szörnyű világától, mert elfeledkezik a dolgáról, és telefonozik, alig kap elmarasztaló pillantást. Neki elég jelen lennie, már nyert ügye van. Mindig akad nő, aki kifigyeli, melyik az ő csemetéje, megitatja, megeteti helyette, megtörli az orrát, nehogy a teremtés koronája lemaradjon a virtuális világ fontos eseményeiről.
Mindeközben Noel, Amira, Napsugár meg Vajk vérre menő csatát vív egy motorért, ami két órája üresen állt. Egészen véletlenül észrevette egyikük, aztán a másikuk, és hirtelen mindenkinek kedve támad motorozni. Az enyém, én láttam meg, én akarom, miért nem tudtok várni egy kicsit mondatok tucatjai kezdenek el röpködni azonnal. Két türelmesebb anyuka ezalatt megvitatja, mennyit és mikor kakilt a babája, és hogy az egyikük szívesen sütne piskótát, se sose sikerül neki. Mire átbeszélik, már a macaronnál tartanak, oldalakat mutatnak egymásnak, röpködnek a TikTok videók, a gyerekek meg elvannak valahol, ahol nem nyaggatja őket senki.
És ez megy nap mint nap, évről évre, és amikor eljönne az ovi időszaka, ami maga menny ehhez képest, jön a következő Eperke, Roberto vagy Bodza.
Kitartás…Még csak most jön az igazi tavasz!
Kép forrása: Pinterest
