Levelek karácsony előtt 5.

"Képzeld, ahogy elmentetek, elkezdett hullani a hó. Örültem is, meg nem is. Szép fehér lett minden, de csak másnap délutánig."

Édes Kisfiam!

Tudom, hogy mondtam, nem egyszer, de százszor, hogy boldog vagyok, de meg kell ismételnem! Nem hittem, hogy ekkora öröm vár még rám az idén, erre megtörtént a csoda.
Csendben jöttetek, már sötétedett, és nekem eszemben sem volt a kinti autókat lesni. Amikor meghallottam a kaparászást az ajtón, azt gondoltam, a szomszéd macskája próbálkozik sokadszorra. De a kuncogás mindent elárult. Istenem, micsoda 23-a este volt. Talán a másnapot is túlszárnyalta. A gyerekek se tudtak aludni, de mi se. Másnap végtelenül büszkén sétáltam le a faluba, mert nekem olyan fiam és menyem van, aki átrepülte Európát csak azért, hogy ne legyek egyedül.
Enikő egy tündér, és hiába kértem, sütött-főzött, te meg megvetted a legnagyobb fát, amit a Fő téren lehetett kapni, persze senki nem akarta, mert méregdrága volt. Én igazán nem is tudok mit mondani, mert még most is könnyes lesz a szemem, ha rátok gondolok. Egyetlen dolog bánt csak, hogy nem vettem ajándékokat, de majd szólok a Jézuskának, hogy utólag kárpótolja az unokákat.

Jó volt ebéd után együtt bóklászni a dombok közt, nézni, ahogy lebukik a nap. A havat hiába vártuk, de az esti kártyacsata kárpótolt bennünket mindenért. Még életemben nem ettem olyan finom bejglit, mint a menyemé. Ezt csak azért merem bevallani, mert anyád nem hallja. Különben kapnék tőle. Tudod, fiam, az volt az egészben a legjobb, hogy együtt voltunk. Látod, még Béla is átjött, de látta, hogy most zavar, és hazament.

 
 

Nekem az a legnagyobb ajándék, hogy ilyen csodálatos családom van. Ültem az asztalnál, néztem a két kicsit, akik persze marakodtak valami apróságon, közben Enikő kakaót csinált nekünk, te meg meséltél. Ennél szebbet el se tudok képzelni. Bár a kártyában jó lett volna nyerni, de ne legyen telhetetlen az ember, nem igaz?

Az viszont már túlzás volt, hogy magatokon kívül hoztatok ajándékot. Persze, nem fogom én azonnal megtanulni azt a fránya laptopot, de tudva, hogy van, megnyugszom. Haladok a korral, te is láthatod. Bár lehet, hogy én mégis maradok az írásnál, meg a telefonnál, ez utóbbi se egyszerű, de nem baj. Szép karácsony volt ez. Sajnálom, hogy már 26-án mennetek kellett, de egy hónap is kevés lett volna belőletek.

Köszönöm nektek a meglepetést! Csak annyit kérek, vigyázz magadra, Ádám! Nagyon fáradt voltál, hiába próbáltad tagadni. Ez a mostani világ kizsigereli az embert, éljen bárhol. A gyerekeknek szükségük van az apjukra, legyél velük, amennyit csak tudsz. A tanácsokért meg ne haragudj, nem kioktatni akarlak.

Képzeld, ahogy elmentetek, elkezdett hullani a hó. Örültem is, meg nem is. Szép fehér lett minden, de csak másnap délutánig.
Kívánok nektek minden jót, erőt, egészséget a következő évre! Ígérem, összeszedem magam tavaszig, és megnézem végre az a ködös Londont, ami már nem is ködös annyira, ahogy mondtad.

Szeretettel ölellek benneteket!

Apád, aki a legboldogabb ember a Földön.

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here