A nagy sikerű “Lakás-randi” előző részeit itt olvashatod 🌹
Hajnalodik. Nem sokat aludtam. Néztem a plafont. Persze nem azon tűnődöm, vajon a két légy miért nem pottyan le, ahogy azt egyszer egy netes oldalon láttam. Inkább vadul agyalok. Többféle menekülési útvonal jár az eszemben. Felöltözzek iziben és huss el? Vagy várjam meg, amíg rám csodálkozik „új” szerelmem? Netán készítsek reggelit? Fészkelődöm. Andor persze húzza a lóbőrt. A túl apró füleit megint megcsodálom.
Éjjel olyan szavakat sugdosott a fülembe, hogy izgalmam az egekbe csapott. Hihetetlen, hogy miket mert mondani, de az még hihetetlenebb, hogy a szemérmes énem milyen messze került. Alig vártam, hogy rosszlány üzemmódba kerülhessek. Lehet, hogy egy bilincset is be kellene szereznem? Vagy valami bőrruhát? Olyan macskanőset? Biztos vagyok benne, hogy nem maradna el a hatás. Kár, hogy az olyan boltok is zárva vannak most. Még soha nem merészkedtem be egybe sem. Ja, de igen, még Londonban pár éve. Mondjuk, ott annyira röhögtünk a barátnőmmel, hogy félő volt, kiutasítanak bennünket. A macskanő-alak még várat nálam, de hátha van M-es méret is. (M, mint maradj veszteg!)
A nap finoman az ágyunkra süt. Napoztatom a lábam az üvegen keresztül. Legszívesebben felkelteném a drágát, hogy megkérdezzem, milyen volt. Mielőtt rászánnám magam, és számolnék a méltatlankodásával, ránézek a telefonomra. Üzenetem jött, csak nem vettem észre.
Egy szenzációs pasi azt üzente, hogy fantasztikus vagyok! A megszólítás: Baby! Ez a pasi az én szeretőm-férjem! Hurrá!! Vajon mikor volt ideje üzengetni? Már elaludtam, amikor írt? Túlagyalok mindent. Ezt is.
Belém vág egy felismerés. Három napja nem jutott eszembe bevenni a gyógyszerem. Hoppá! Megsimogatom a hasam. Lehet, hogy kicsi Andor már ágyaz magának? Meglehet. Ez még úgysem derülhet ki. Az üzenetre azonban válaszolni illik, elvégre neki is jár az elismerés. Nézem, ahogy aprókat horkant, öleli a kispárnát. Arca kisimult, szinte mosolyog. Elolvadok. Boldog, mert velem volt. A romantikus énem teljesen rátelepszik az agyamra. Megrágom a gondolatot és végül ezt pötyögöm be: „A világ legjobb pasija vagy! Alig várom az ismétlést!” Elküldöm.
Próbálok minimálisra csökkentett mozdulatokkal kimászni a takaró alól.
– Ne mozdulj! – mordul rám. – Ha lelépni készülsz, főleg szó nélkül, közlöm, tudom, hol laksz.
Arcomon önelégült vigyor terül el. Kezét kinyújtja felém, úgy hason fekve és keresgél.
– Bújj vissza! – kéri. – Majd hazaviszlek. Ráérsz.
A fene a jó dolgát, van ereje félálomban is játszani.
– Mennem kell. Vár a munka. Meg a férjem – teszem hozzá alig hallhatóan.
A szeme kipattan. Valamit nem jól hallott. Vár. Én meg az ágy szélén kuncogok.
– Neked van férjed? – kérdi döbbenten.
Az arcán valódi kiakadás látható. Van benne némi sértődöttség is.
Lehajtom a fejem és bűnbánatot mímelve bevallom:
– Van.
Csend. Eltöpreng. A fejében csak úgy tolonganak a kérdések. Vajon szabad-e megharagudnia? Eljátssza-e, hogy hazug, csalárd nőt szedett fel? Aztán mást gondol. Taktikát vált.
– De én jobb vagyok, mint ő! – közli öntudatosan.
Erre mindkettőnkből kirobban a nevetés. Visszabújok mellé. Bekucorodom az ölelésébe. Puha csókot lehel a vállamra. Elolvadok.
– Szeretlek, te széltoló – súgom bele a szoba csendjébe.
Válasz nem jön. Visszaaludt a nyavalyás.
fotó: Pinterest
#nemkoronavírus
A MyMirrornál az induláskor úgy döntöttünk, hogy szórakoztatni fogunk. Azóta a világunk kifordult sarkaiból és tudjuk, hogy a vírus okozta sebek nehezen gyógyulnak majd. A mi küldetésünk azonban nem változott.
Most is megpróbáljuk a bezártságunkat vidámabbá, elviselhetőbbé tenni. Ezért azokat a tartalmakat amelyek nem tartalmaznak információt a koronavírusról #nemkoronavírus jelöléssel látjuk el annak érdekében, hogy azokat, akik kerülik a vírussal kapcsolatos tartalmakat így is megnyugtassuk, hogy abban a cikkben nincs szó erről. Együtt túl leszünk ezen az időszakon!
