Egy porcikám se akarta igazán ezt a lánybúcsút, de Kata nem hagyott békén. Azt mondta, minden filmben ez van, ki ne hagyjuk már! És hogy mennyire jó, hogy én megyek férjhez, mert nekem a legkönnyebb megszerveznie. Jól ismer és ezért az egész napom maga lesz a csoda.
A sorozat többi részét itt olvashatod
Az lett, ha nem is ezzel a szavakkal. Sokat ittunk és még többet nevettünk. Kitalált mindent, amitől komplett idiótának tűnhettünk, és most először az életben hivatalosan. Az emberek elnéző vigyorgással figyeltek bennünket az utcán, és egy idős néni még egy szál ki tudja milyen virágot is a kezembe nyomott, aztán sok boldogságot kívánt. Voltunk rúdtáncolni is, ami szinte kötelező egy ilyen napon.
Kata, a főszervező a csuklójára esett, mert nem bírta megtartani magát, ezen persze nevettünk, bár láttam az arcán, hogy neki nem vicces a helyzet. Aztán az utcán megcsináltam az összes ostoba feladatot, amit a lányok kitaláltak. 
A Fő téren mindenkinek mogyorót osztogattam rövid, piros szoknyában fejemen egy hatalmas, piros kalappal. Nem tudom, hol szerezhették a lányok, egy biztos, még jelmezbálban is feltűnő lett volna. És az egészet nem élveztem annyira, amennyire kellett volna. Volt az egészben valami mesterkélt. Mátéra gondoltam végig, aki otthon ült, és azt mondta, ő nem híve ennek az amerikai baromságnak. Próbáltam sokat mosolyogni, mert a lányok valóban kedvesek voltak, és kezük-lábuk törték, hogy nekem emlékezetes maradjon a nap.
Az maradt, de nem ezekért.
Az este miatt, ami miatt most pokolian érzem magam. Fáj a szívem, de a lelkem is, mert csalódtam önmagamban. Mintha piszkos lennék legbelül.
Sose voltam egy nagyon pasizós fajta, csak úgy módjával. Volt egy-két év, amikor könnyebben ismerkedtem, de a tini években így van ez. És mikor, ha nem akkor? Nem vénségemre akartam megbánni a kihagyott lehetőségeket.Aztán megjelent Máté. Négy éve vagyunk együtt, és tavasszal rájött ez a házasság mizéria. Nem igazán értettem, minek, de ő azt hajtogatta, hogy ennek ez a rendje. Belementem, mert szeretem őt. Talán nem azzal a lángolással, mint az elején, de ezt senki nem várhatja el. Már ismerem a rossz szokásait. Tudom, mikor haragos vagy ingerült. Egyedül a sértett fejét nem kedvelem. Olyankor elkerülöm.
De tegnap este megtettem azt, amit a filmeken is megbánnak. Utálom magam, de nincs visszaút.
Kata rendelt egy chippendale fiút, aki valóban dögös volt. Hogy a fenébe ne lett volna az, ezért ez a munkája! Persze az volt a feladata, hogy engem rajongjon körül, de a lányok érezhetően nem bírtak magukkal. Ebben benne volt a sok pia is. Minden úgy zajlott, mint egy C kategóriás filmben. Megérkezett Max, aki magas, izmos és észvesztően jóképű volt. Tudtam, hogy az a dolga, hogy engem elvarázsoljon, de amikor a szemébe néztem, éreztem, bejövök neki.
Ekkora ökörséget meg nem hallott még a világ. Végtelen naivságomban úgy képzeltem, hogy más lányokra nem néz így. Én nem tudom, hová lett belőlem Máté, de a tánc után, amit bemutatott, egyszerűen nem tudtam másra gondolni csak a gyönyörű hátára és fenekére. Még soha életemben nem kívántam meg egy ismeretlent. Akkor azonban semmi másra nem tudtam, akartam gondolni, csak arra, hogy szeretkezni akarok vele. Tudom, nem mentség a pia, és valóban nem is amiatt történt.
Még ha rossz lett volna!
A fentiek alaposan kigondolták ezt a tervet, mert egy olyan srácot küldtek, aki tudta, mi a jó a nőknek. Én meg gátlástalanul odaadtam magam, ahogy biztosan sokan. Max nem tiltakozott, bár ez biztosan nem volt benne a kialkudott árban. Kedves volt, lágy és simogatós. Pontosan olyan, amilyet szerettem volna mindig is. Amikor vége lett, megcsókolt. Nem a hajam, nem az arcom, hanem a szám, de úgy, hogy azt hittem, elolvadok.
A nappaliban meg öt lány táncolt és visongott ez idő alatt. Mind tudta, mi történik a szobámban.
Egy hét múlva férjhez megyek egy olyan fiúhoz, akit szeretek. Merthogy szeretem, ez biztos, csak előző este ez valahogy nem látszott. Fekszem az ágyamon, reggel tíz óra. A lányok hajnalban hazamentek. Egyikük sem szólt semmit miután elment Max. Nem kezdtek beszólogatni, egyszerűen úgy tettek, mintha az egész természetes lett volna. Most hatunknak van egy közös titka.
Egy hét. Mit tegyek? Elmondjam Máténak, aki mindig is megbízott bennem? Vajon a lányok közül tartani fogja-e a száját mind? Vajon Máté kidobna? Vagy megértené, hogy gyalázatosan viselkedtem, de ez nem jelenti, hogy nem szeretem őt és nem akarok a felesége lenni? Visszalépne és elküldene a francba?
Reggel tíz óra van, és pokolian fáj a fejem. Visszaforgatnám az idő kerekét, és agyoncsapnám a lányt, aki pár órája voltam. De már késő.
Következő rész
fotó: Pinterest
