Miért van ekkora szükségünk az utálatra? Miért van az, hogy mi mindig valamit utálunk és szidunk. Ennyire lételemünké vált a harag, a félelem, és a gyűlölet? Próbáltam magam átrágni a Coca Cola „a szerelem az szerelem” mottója alatt kiadott plakátok által gerjesztett homofób gyűlölet hullámon és egyszerűen nem találtam szavakat. Volt, hogy szörnyülködtem, és volt, hogy hangosan felnevettem a hozzászólásokon és a kiadott közleményeken (a nevetés konkrétan akkor, amikor egy kommentáló teljes komolysággal magyarázta, hogy agyi működési zavar a homoszexualitás).
Hogy a kép teljes legyen, a Coca Cola elindított egy kampányt, melynek a szlogenje az lett, hogy „a szerelem az szerelem”. Ebben a kampányban 3 plakát született, 1 heteroszexuális párral, és 2 homoszexuális párral. A képeket a város több pontján is fel lehet fedezni, én eddig leginkább a metrómegállóknál botlottam beléjük, de lehet, hogy már a város más területein is láthatóak.
A leszbikus pár fotóján egy cola fölött 2 szívószállal kortyolja a két lány az üdítőt, amíg a kezük egymáson fekszik, míg a férfi homoszexuális párnál, a képen két jóképű srác közül az egyik hátulról átkarolja a másikat, amit hogy őszinte legyek, én még heteroszexuális pasiknál is látok, leginkább egy örömtelibb gól okán a nappaliban a tv előtt. De sebaj, lépjünk is tovább.
Szóval az, hogy ők igazából egy pár, a feliratból derül ki – legalábbis számomra – máshonnan nagyon nem. Mert volt már olyan, hogy láttam kézen fogva lányokat, és mint feljebb írtam ölelkező férfiakat, de nem gondoltam rögtön azt, hogy ők egy pár. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a kampány képi megjelenítésén nem valami hihetetlen megbotránkoztató, szexuális segédeszközök tömkelegét lobogtató, és megmagyarázhatatlan ruhákban feszítő azonos neműek képét kell elképzelni, akik a jó ízlés határain kívül vonaglanak vagy illetlenül viselkednek. Szóval az arra járónak első körben fel sem tűnik szerintem, egy gyerek meg át is siklik felette.
De persze mi aztán ezt nem hagyjuk annyiban és mosolyodunk el az üzeneten, hogy jajjj istenem milyen szép dolog is a szerelem, és milyen igaz, hogy mennyi mindent áthidal, megmagyaráz, felülír, átgondoltat, kibékít, megold, felemel, és létrehoz.
Nem. Mi megfogjuk azt a kifacsart és belemagyarázott jelentését, hogy tudjunk fröcsögni, és okádni, és „buzizni” és köpködni, mindegy, csak nehogy a saját életünkkel kelljen foglalkozni, mert akkor lehet, hogy bajban lennénk.
Mert az azért kicsit nehezebb, hogy esetleg saját magunkban találjunk valamit, ami nem tetszik, ugye? Szóval látom, hogy a kommentelők fele rohan a boltba, hogy aztán képet készítsen arról, hogy önti a WC-be a nedűt, a másik fele meg azért rohan, hogy tudjon egy képet készíteni arról, hogy most ő aztán egész nap csak ezt fogja inni, habár évek óta nem nyúlt az üdítő után.
A Coca Cola torony legtetején meg hátradőlnek az illetékesek, és mosolyognak a kereskedelmi számokon, amik újra az eget verik. És hogy most attól, hogy a WC-ben landolt az üdítő, vagy nem, nekik nem mindegy? Teljesen. Én nem öntöttem a WC-be semmit, és nem ittam egész nap limonádén kívül semmit.
A hétvégén kerti partyra megyek a barátaimhoz, akik között van heteroszexuális és homoszexuális is, de ez engem nem érdekel. Mert ők A Barátaim. És nálam ez a mérce. Semmi más.
Fotó: Internet
