Anna könnyeit nyeldesve hallgatta az orvost. Egy szót se értett abból, amit mondott a váratlanul összeomló keringésről meg arról, hogy sajnos megesik az, hogy azt hisszük, minden rendben van, aztán a szervezet mégse úgy reagál, ahogy vártuk.
– De doktor úr, tényleg nem volt már semmi baja. Erős, egészséges férfi volt, aki tele volt élettel.
– Értem én, kedves hölgyem, sajnálom is, de ön nem tudhatta, mi zajlik a barátjában. Lehet, hogy csak kifelé mutatta erősnek magát, miközben belül olyan folyamatok zajlottak, amikről nem tudhattunk.
Anna az orvos szenvtelen arcára nézett. Ennek aztán minden mindegy, gondolta. Betanulta a szöveget és most elmondja.
– Ilyenkor végeznek boncolást? – kérdezte halkan.
– Mindenképp, bár jó lenne, ha értesíteni tudnánk az elhunyt hozzátartozóit. Tudna nekünk ebben segíteni?
– Sajnos nem, de megpróbálok utánajárni. Talán a telefonja segíthet.
– Köszönöm szépen, és ha én segíthetek még bármiben, szóljon! Most azonban szólít a kötelesség.
Anna felállt a süppedős bőrfotelből, ami a kórházzal ellentétben igen jó állapotban volt. Magához szorította a táskáját, és hal köszönömöt suttogva kisietett.
Na, ezzel is megvolnánk, gondolta Solymossy. Könnyebben ment a vártnál is. Most már nem történhet semmi baj, Lénát meg elhallgattatni nem nehéz. Azzal mosolyogva a telefon után nyúlt, és kért egy erős kávét magának. Nem érezte, hogy, amit tett, gyilkosság lett volna, elvégre az emberek a kórházban gyakran elhunynak. Ez történt most is, és a világ nem állt meg forgásában.
Mindeközben valaki lesben állt a kórház parkolójában. Órák óta figyelte az orvost, aki megverette, de piszkosul. Ám őt nem olyan fából faragták, hogy feladja, már csak a verés miatt se. Kapott jó pár gyomrost, a bal szeme is bedagadt, de adott is bőven, amire támadója nem számított. Nem tudhatta, hogy évek óta keményen edz, és hiába tűnik alacsonynak, egy medve ereje rejlik benne. No, meg dühe. Addig verte azt a fickót, amíg ki nem nyögte Solymossy nevét. Azt mondta, megdögleni azért nem akar érte.
Lali végül hagyta elmenni. Azonnal megfogalmazódott benne a terv. Meg fogja figyelni a doktor urat, mert abban biztos volt, hogy nem áll le. Hatalmas disznóságot csinált, ha ennyire fél. Pontosabban az asszony. De sebaj, majd ő tesz róla, hogy lebukjon. Börtönben a helye az ilyennek.
Mivel jóban, talán túlságosan is jóban volt az egyik nővérrel, este belopózott hozzá. A lány szörnyülködve tette rendbe az orrát, és hallgatta meg, mi is történt vele. Amikor Solymossy elhaladt a nővérszoba mellett, Lali lebukott az asztal mögé.
– Éjnek évadján flangál? Ezt még soha nem láttam – jegyezte meg a nővérke. Lali a telefonja után nyúlt, és jelzett neki a szája elé tett ujjával, hogy hallgasson, majd az orvos nyomába eredt.
Nem volt könnyű dolga, de Solymossy nem volt elég figyelmes. Lali bekapcsolta a felvevőt, és rögzítette, amint bement a gyógyszeres szobába, utána pedig egyenesen az egyik kórterem felé tartott, épp afelé, ahol az a fickó feküdt, akinek valahogy köze lehetett az orvoshoz. Megbújt a fal kiszögellésében, és ránagyított az orvosra. A gyér fényben is látta, hogy a jobb keze zsebben van, de a balban egy fecskendőt visz. Mi a fenét akar, töprengett magában. A szobába nem tudta követni, azt nem lehetett észrevétlenül, de megvárta, amint kijött egy perc múlva és azt is rögzítette. A fecskendő már nem volt a kezében. Talán zsebre vágta.
Lali reggel se ment haza, főleg miután hajnalban megtudta, hogy Márk meghalt. A nővér mondta neki miután felébredt a szennyestartó kamrában. A 612-es, kérdezte. A lány megdöbbent. Lali feje már kék és zöld volt, de szája sarkában kaján vigyor ült. Igen, az.
– Te tudsz valamit? – kérdezte a fiút és megsimogatta a fejét.
– Nono, csak finoman! Kicsit több rajta a púp a kelleténél. Igen, azt hiszem, gyökeres változások lesznek nemsokára ezen az átkozott helyen!
– Ne átkozódj, ez egy kórház!
– Jaj, Anett, te még gyerek vagy! – sóhajtott fel.
– Érdekes módon nem szoktad ezt mondani, ha meg akarsz kapni! – sértődött meg a lány. Lali megcsóválta a fejét. A nőkkel sose volt szerencséje, nem értett a nyelvükön, de a testükhöz igen, és erre nagyon büszke volt.
– Ne haragudj, inkább menj, és tudj meg mindent annak a fickónak a haláláról! Fontos lenne az időpont is.
– Most én nyomozzak helyetted? Mikor jössz be dolgozni hivatalosan?
– Beteget jelentettem, pár napig még biztosan nem. De siess, mielőtt bármiről lemaradunk.
A lány elnevette magát. Úgy érezte, mintha egy filmet játszanának, csak a halál itt nem játék volt, hanem valóságos. Kedvelte Lalit, ezért nem tétovázott, igyekezett a kedvére tenni, viszont a főorvostól tartott, mert bár vele mindig kedves volt, azért a többiek meséltek pár cifra dolgot.
Lali fogta a kabátját, felhajtotta a kapucniját, és észrevétlenül kiosont hátra a parkoló felé. A közeli büfében vett egy sonkás zsemlét, és várt. Tudta, hogy jönnie kell annak a nőnek, akit látott egyszer bemenni a halotthoz. Jó kis nő volt, meg kell hagyni, de ez most nem volt fontos.
Lehet, hogy elbóbiskolt, de nem vette észre, amikor megérkezett, csak amikor kifelé tartott. Felállt, és arra gondolt, a bevert képével igen ijesztő lehet, és nem biztos, hogy a lány megáll meghallgatni. De majd erőszakkal megállítja. Nézte, ahogy közeledik felé, és már indult is volna, ha nem kerül elő egy másik fickó. Ej, de nagy élet van körülötte, morogta.
A lány zokogni kezdett és ráborult a másik vállára, aki szemlátomást meg volt rendülve. De az is lehet, hogy csak messziről tűnt így. Vajon mi közük egymáshoz? Mit fognak szólni, ha odaállít a meséjével? Tulajdonképpen semmije sincs, csak a gyanú, pár homályos videó és a biztos tudat a szíve mélyén, hogy az orvos maga a gonosz.
– Meghalt, érted? – Anna úgy sírt, hogy nem bírt többet mondani.
– Értem, édesem. Pontosabban fel nem foghatom. Hidd el, kiderül, mi történt. – Ricsi maga se tudta, miért mondott bármit is. Nem ismerte Márkot, és bár volt benne féltékenység, a halálát sose kívánta volna. Azzal is tisztában volt, hogy a lány elveszítette a férjét, és most gyerekkori barátját is, és ez a kettő együtt borzalmasabb, mint bármi, amit eddig átélt.
Anna szorosan hozzábújt, és reszketett, mint a nyárfalevél. Mi történik az ő életében? Akivel kapcsolatba kerül, az meghal rövid időn belül? Hogy eshet ez meg? Mit vétett a fentieknek, hogy ezzel büntetik? Úgy érezte, talán jobb lenne ezt a Ricsit is elküldenie, ahelyett, hogy vigaszt keres nála. Nem, úgy látszik, őt nem párkapcsolatra teremtették, talán semmilyen kapcsolatra se.
Márk arca, mosolya felvillant előtte, és ettől még mélyebbre süllyedt a pokol bugyraiban.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
