Anna nem hitt a szemének, amikor meglátta a bulvárújságok címlapját. Az az ember nézett vele farkasszemet minden szennylapon, aki megölte Márkot. Legalábbis mindent megtett, hogy ne derüljön ki, a felesége gázolta el. De két évvel mindazok után történt egy újabb malőr: Léna asszony részegen egy fának vezette a kocsit. Ezt állította ő, de kiderült, hogy a férje volt a ludas, csak rá akarta terelni a gyanút. Ezzel egyidejűleg egy beteg feljelentette az orvost korrupcióért, és egy másik gondatlanságért. A lavina egy hógolyóval indult, de elkezdte görgetni magával a szennyet.
Anna állt a trafik előtt, és biztos volt benne, hogy végre elkapják, nincs menekvés. Ezeket nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörnie még az év orvosának sem.
Ricsi is hallotta a híreket, mert a rádió folyton szólt a műhelyében. Időközben vérbeli asztalos lett belőle, és bár az első évben nyögvenyelősen mentek a dolgok, pár hónapja pazar megrendelést kapott egy osztrák nagyvállalkozótól, aki az irodáit különleges bútorokkal akarta berendezni. A bútoroknak több funkciót szántak, de legfőképp egyediséget vártak el. Nem sürgették Ricsit, azt kérték, fél év alatt legyen meg vele, és nem lesznek szűkmarkúak.
Anna kezdetben nem találta helyét a kisvárosban, hiányzott neki a nyüzsgés, de lassan megszokta, hogy az ingatlaniroda, ahol munkát kapott, nem is annyira nyugodt hely, mint amennyire félt tőle. Ügyfelekkel bánni különben se volt egyszerű. Mégis volt benne valami vonzó, különösen a rugalmas munkaidő.
Egy éve közösen vették meg a házat a városka szélén, egészen közel az erdőhöz. Időnként idilli módon őzeket is láttak, bár a rókáktól nem voltak ennyire elragadtatva.
Anna végre valahára úgy érezte, nem kell már félnie. A férfi, akit szeretett, mellette volt. Nem derült ki róla semmi, ahogy múlt az idő, és egyre jobban összecsiszolódtak, csak az étkezés okozott némi gondot. Ő nem rajongott a húsért, ellenben Ricsi csak azt evett volna, még köretnek is. Így megtanult oly módon főzni, hogy mindketten elégedettek legyenek. Ritkán beszéltek a két évvel ezelőtti időkről, és egyikük se gondolt már gyakran arra az életre, amit közös sorsuk előtt éltek.
Halottak napján kimentek Márkhoz, akinek egyszerű, de mutatós sírt csináltatott a volt felesége, ami külön elismerést érdemelt. Ricsi exe eltűnt a süllyesztőben, azt mesélték a régi barátok, hogy külföldre ment dolgozni, ki tudja, mit, de nem hallottak róla.
Egyes egyedül az zavarta Annát, hogy hetek óta rosszul volt. Hol szédült, hol komoly hányingerrel küzdött, de mivel megjött a menzesze, eszébe se jutott, hogy netán terhes. Védekeztek is, mert úgy tervezték, hogy még összeszedik magukat anyagilag. Utána jöhet a gyerek, ha akar. Viszont a gyengeség és a gyötrő hányinger nem akart elmúlni. Ricsi aggodalommal figyelte, hogy mennyire sápadt, és egyszer össze is vitatkoztak, mert a lány nem akart elmenni kivizsgáltatni magát. Rettegett, hogy az orvos azt fogja mondani neki, hogy halálos beteg, és elveszítheti azt a nyugalmat és boldogságot, amit az elmúlt évek minden pillanatában élvezett.
Egyik reggel, még a nyaralásuk előtt, Ricsi megállt a konyhaajtóban és hosszan nézte a lányt, amint melegszendvicset készít.
– Hogy vagy ma? – kérdezte tőle úgy, mintha nem találkoztak volna hetekig.
– Jól. Semmi gond. Lassan megszokom ezt a hülye émelygést. Már arra is gondoltam, hogy a kávé miatt van.
– Te tényleg azt hiszed, hogy a kávé nem tesz jót?
– Jaj, doktor úr, meg ne műtsön! – mondta a lány nevetve, és kitöltötte a lefőtt adagot. – Csak a szaga zavar nagyon.
– Van egy javaslatom, de előtte elmondok valamit, amit egy nyomozótól hallottam. Kíváncsi vagy rá?
– Ne viccelj már, csak nem az a Végh jelentkezett? – kiáltott fel Anna.
– Nem akarja, hogy túl sokat gondoljunk bele, de úgy néz ki, nyomozni kezdenek Solymossy után. A videót is elővették, és képzeld, kihallgatták.
– Van isten! Tudtam, hogy nem úszhatja meg! Nekem mindegy, mit húznak rá, de az a szemét megölte Márkot. A szívem mélyén mindig tudtam, nem kellett nekem ahhoz videó.
– Tudom, szívem, és valószínűleg bennünket is felkeresnek majd!
– Nem bánom, állok elébe! – Anna hangja elszánt volt, és ha nem tör rá az öklendezés, bizonyára hatásosabb is lett volna, ahogy lecsapja a bögrét a pultra.
Fénysebességgel ért ki a mosdóba, mire Ricsi azonnal ott termett mögötte.
– Menj innen! – rivallt rá. – Nem tudok közönség előtt hányni!
– Jól van, csak ne idegeskedj! A meglepid az asztalon vár! – nevetett a srác. – Kimegyek a műhelybe, majd várlak, ha végeztél.
Azzal megmarkolta a bögrét, és el is tűnt, hogy még befejezze azt az elforgatható fiókot, amit az asztal oldalába tervezett a megrendelőnek meglepetés gyanánt.
Anna végül nem hányt, de a torkában ott volt az a rossz íz. Felállt, és megmosta az arcát. Kicsit bosszankodott, hogy a fiú nem veszi komolyan. Vajon mit vett neki Ricsi, töprengett, de nem sokáig, mert fejcsóválva vette tudomásul, hogy egy terhességi tesztet. Értetlen, morogta. Hisz megjött. Minek ez?
De nem akart felesleges vitát. Visszament a mosdóba, és egy kis pohárba pisilt, amelybe pillanatokkal később belelógatta a vékony lapocskát. Semmi nem történt végeláthatalan másodpercekig. Egy csík volt csak azon. Majd lassan, mintha óvatoskodna, megjelent a második piros vonal.
Terhes vagyok, visította. Megmozdulni se tudott a váratlan hírtől, csak nézte a kis papírt és elsírta magát örömében.
Ekkor érezte, hogy Ricsi átöleli.
– Csak óvatosan! Hozzám ne érj azzal! – szólt rá lágy mosollyal.
– Micsoda? – nézett rá Anna könnyeivel küzdve. – Ez a pisi jelenti nekünk, hogy szülők leszünk.
– Tudom… Tudtam, hiába nem akartad beismerni. De hidd el, boldogabb leszek, ha leteszed.
– A finnyás… – nézett rá már mosolyogva. – El tudod ezt hinni? – A jövendő anya szeme felfénylett, miközben Ricsi belecsókolt a hajába.
– Még nem, de pár hónap és itt fog totyogni köztünk egy idegen.
– Örülsz neki?
– Semminek a világon nem örülök jobban, mint annak, hogy igazi család leszünk!
– Ricsi, szerinted kijárt már nekünk ez a boldogság?
– Ezerszer is, de én csak azt akarom, hogy te megmaradj nekem örökre és a fiunk is.
– Vagy a lányunk.
– Vagy mindkettő.
Erre odafönt kacsintott valaki, és bólintott: legyen!
Nyolc (már egy addigra megvolt!) röpke hónap elteltével a világra mosolygott egy Márk nevű angyal a húgával, aki öt perccel később érkezett.
Kép forrása: Pinterest
