Szeretem magamat és biztonságban vagyok. (Szeretem, de nem reggel, mert akkor azt se tudom, ki vagyok, és időnként ijesztően mosolyog rám valaki a tükörben. Ez a jobbik változat, mert legtöbbször azt várom, hogy rám mordul, hisz testem kávé után kiált. Persze, hogy biztonságban vagyok, leszámítva a konyhát, ahol nem egyszer sikerült spárgába lemennem, mert nem vettem észre a kifröccsenő olajat. Szóval, szép, szép ez a mondat, de…)
- Ma remekül nézek ki. (Mondhatnám, hogy ma is, de nem megy. Valljuk be, hányan állnak meg szintén a tükör előtt és csettintenek egyet: vigyázz világ, jövök. Inkább csak a futó pillantás, és ha tudnánk, csukott szemmel sminkelnénk. Jó, leszámítva a tiniket, meg azokat a nőket, akik nem híznak. Őket utáljuk!)
- A testem nagyon jó barátom, pompás a közös életünk. (A testem a barátom, de nem mindig vagyunk jóban. Mondjuk úgy, hogy van köztünk feszültség, főleg étkezések előtt, de ugyanez elmondható akkor is, amikor észreveszem a szekrény előtt, hogy egyes holmik az éjszaka folyamán összementek. Ilyenkor csak az nem értem, miért lehetetlen alvás közben fogyni!)
- Szeretem az Életet és az Élet szeret engem. (Gyakran, de nem mindig. Időnként távolságtartóak vagyunk egymással és a megcsalás se kizárt. Jó lenne, ha hűségesebb lehetnék hozzá, de nehezen megy, mert csapodár a természetem, és elcsábulok.)
- Ma nagyszerű élmények várnak rám. (Bizonyára… Új pletykák, új áskálódó mondatok kereszttüzében vívom a nagy csatáim, és a nap végére úgy érzem magam, mint aki most jött vissza a Holdról, és nem érti, miért nem dicsőítik eléggé, pedig abszolút szuperhős mind otthon, mind a munkahelyén, ahol három ember munkáját gyűri le egy árva fizuért.)
- Nagy örömmel és szeretettel gyűlünk az asztal köré. (Ha időben hazaérnénk, ha volna kedvünk együtt enni, és a telefon nem létezne. No, és ha a kamasz gyerekünknek nem lenne folyamatos hangulatingadozása, férjünk nem panaszkodna a főnökére, és mi nem klimaxolnánk negyvenévesen.)
- Minden rendben van. Mindenre van időm, amit ma meg kell tennem. (Na, neeee! Hogy lenne már mindenre időm?! Nincs annál bosszantóbb, mint azt állítani, hogy arra van, amire akarom. Mindenre akarom, de lerobban a kocsi, a gyerekért kell menni, mert belázasodott, közben a főnök gyanúsan méreget, mert nem érti, hogy kéthetente hogy lehet betegnek lenni. Én se, de ez van. Emellett somlóit ígértünk a nagyobbiknak, a férjünk ingei vasalót még távolról se láttak, és hangyák gyalogolnak libasorban a konyhapulton, ami tele van morzsával. Ó, csak arra van időm, amire akarom…Hogy a fenébe lenne másképp?)
- Utam zökkenőmentes, és gyorsabb, mint reméltem. (Ezt remélem, más autósok is tudják, és az a gyalogos is, aki kifut a kocsim elé, no meg rollerrel bevág elém, de úgy, hogy az utolsó pillanatban leszedve az összes szentet az égből, nyomok satuféket.)
- Minden örömöt hoz számomra, amit teszek. Szeretem ezt a napot. (Jó, maradjunk pozitívak, legyen ez most megjegyzés nélküli álom!)
- Csodálatos munkatársak vesznek körül, a munkámat megbecsülik. (Igen, azok…És nem azok is, de majd elkerülöm a nem csodálatosakat. Munkám meg olyan, amilyen…Megcsinálom, beleteszem szívem-lelkem, és remélek egy mosolyt, ami gyakran késik. A dicséret is, de majd vállon veregetem én magam, ha nem megy másként.)
- Minden rendben van. Minden az én legfőbb érdekemben alakul. Ebből a helyzetből csak jó dolgok származnak. (Jaj, erre nehéz nem cinikusnak lenni. Csak remélni tudom, hogy az odaégett étel, a szakadt harisnya, és a gyerekem beírása hosszú távon az én érdekemet szolgálja. Hogy ezekből mi jó származik később, talán egy látó meg tudná mondani, nekem egyelőre nem megy. Persze, pozitívnak kell lenni…Aha…)
- Jövedelmem folyamatosan növekszik. Minden nap jómód áramlik az életembe.
(Igen, és a kiadásaim is. A növekedést csak azért nem látom, mert rossz a szemüvegem, de majd lecserélem, vagy szólok a főnöknek, hogy erről a mantráról ő is tudjon.)
- Érdemes vagyok a jómódra. Az Élet mindig gondoskodik a szükségleteimről. (Igen, megérdemlem a jót, a jómódot, hallja már meg valaki, és küldjön gyorsan az életemben egy feneketlen pénztárcát vagy kimeríthetetlen bankkártyát.)
+1. Hálásan elfogadom mindazt a jót, ami jelenleg az életemben van. (Elfogadom, díjazom és előre tekintek. Az életem kerek, mert itt vagyok, benne vagyok, és várom, hogy eső után mindig kisüssön a nap. Kivéve éjszaka.)
Eredeti mondatok: Louise L. Hay
Kép forrása: Pinterest
