Én mindig csak egyet akartam. Melletted megélni a mát és a holnapot. Mindkettőnknek voltak egymás nélküli napjai. De ezek elvesztek a homályban, ahogy jöttél. Lehet ezt másképp nevezni, mint szerelemnek? Nálam hagytad perceid sorát és én kezdetben nem raktároztam belőlük rosszabb időkre. Aztán megtanultam, jöhetnek reszkető hajnalok, hidegek és fázósak. Olyankor hiába süt be a korai nap, bennünket külön talál.
Martuk egymást, mérgező szavakat vágtunk egymás fejéhez. Lassan csepegtetett fájdalommal öltük a szerelmet. A szerelem azonban sosem hagyja magát. A gyenge szíveket merészen veszi célba. Így mi is megmaradtunk a lángolásban.
Már tudom, semmi nem annyira fontos, minthogy szeress és szerethesselek. Jöhet hurrikán, árvíz vagy jégeső, te csak fogd a kezem és ölelj, hogy el ne érjen a bajnak még a fuvallata sem.
Jó reggelt!
