Egypercesek – Mindig téged akartalak

Én mindig csak egyet akartam. Melletted megélni a mát és a holnapot. Mindkettőnknek voltak egymás nélküli napjai. De ezek elvesztek a homályban, ahogy jöttél. Lehet ezt másképp nevezni, mint szerelemnek? Nálam hagytad perceid sorát és én kezdetben nem raktároztam belőlük rosszabb időkre. Aztán megtanultam, jöhetnek reszkető hajnalok, hidegek és fázósak. Olyankor hiába süt be a korai nap, bennünket külön talál.
Martuk egymást, mérgező szavakat vágtunk egymás fejéhez. Lassan csepegtetett fájdalommal öltük a szerelmet. A szerelem azonban sosem hagyja magát. A gyenge szíveket merészen veszi célba. Így mi is megmaradtunk a lángolásban.
Már tudom, semmi nem annyira fontos, minthogy szeress és szerethesselek. Jöhet hurrikán, árvíz vagy jégeső, te csak fogd a kezem és ölelj, hogy el ne érjen a bajnak még a fuvallata sem.

Jó reggelt!

 
 
Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here