Nyár, nyaralás, hazugságok….

A nyaralás elvileg egy csodálatos dolog, hiszen pihenés, kikapcsolódás, új élmények, új környezet. Egész évben erre készülünk, ez éltet bennünket, meséljük a habos-babos tavalyi emlékeket, amelyek az idő múltával kellemesen megfényesedtek… De legtöbbször mindez csak illúzió.  Nehéz nyaralni. Egész évi robotban vagyunk, szinte minden nap azonos, azonos gondok, emberek, körülmények, és amikor van egy hét lehetőségünk arra, hogy erről megfeledkezzünk, egyszerűen nem tudunk kikapcsolni.

A nyaralás nem az a csodás tengerpart fehér homokkal, amit a képeken látunk, hanem hosszú, macerás izzadságszagú előkészületek sora. Mi lesz a kutyával, a lakással, a virágokkal, a munkával és sorolhatnám tovább a görcsöket. Ez utóbbiról soha egy pillanatig ne higgyük, hogy háttérbe kerül. Ott a drága jó okostelefon, el tudnak érni bennünket, s a cég, az iroda, a gyár vagy bármi más biztosan abban az egy hétben sodródik olyan válság szélére, amit eddig soha nem tapasztalt fennállása alatt. Hirtelen kiderül, hogy számít a véleményünk, hihetetlen a problémamegoldó képességünk, nélkülözhetetlenek vagyunk és fantasztikus lenne, ha tudnánk segíteni. De ez a dicsőség, amelynek kétes fényében ringathatnánk magunkat öntelten csak egy hétig tart, pontosabban addig, amíg nyaralnánk.

 
 

A kikapcsolok, otthon hagyom a gondokat c. film hirtelen nem kerül vetítésre, megint beszippant bennünket az a játék, amit úgy hívnak, önbecsapás. Nagyon kevesen tudják letenni a telefont, az aggódást, a szorongást, mert az élet nem áll meg, akkor sem, ha mi a hasunkat süttetnénk pár napig.

A kikapcsolódás, a szabadság távol mindentől és mindenkitől legfőképpen a közösségi oldalakon csodás. Mi több, ott tökéletes, boldog, varázslatos. A Facebookon van maga nagybetűs Paradicsom! Mosolygós gyerekek mosolygós felnőttekkel, boldog anyák vidáman lubickoló kisbabákkal, még boldogabb apák a családdal fülig szájjal…. A szerelmespárok szépek, hiszen a facen mindenki csinos és szép! Ennyi szép ember még az egész Univerzumban sincs, mint a fenn említett oldalon. Egyszer, amikor a kisördög bujkált bennem, arra gondoltam, mi lenne, ha odakommentelné már valaki a kép alá, hogy tudjuk, hogy az előbb veszekedtetek, a gyerek odahányt a homokvár mellé, a feleség sírdogált, mert a férj a laptopján bikinis nőket nézegetett, s finoman dagadtnak nevezte őt.

De mennyivel egyszerűbb a rózsaszín világ látszatát fenntartani? Hihetetlen, hogy hányféle módon tudunk hazudni az életünkről. Annyit hazudunk, hogy már észre sem vesszük, hogy kiégtünk, elfogytunk, nem mosolygunk, nem örülünk, nem is élünk, csak bábként táncolunk életünk hajójának az orrán, és várjuk, hogy mikor jön egy nagyobb szél, hogy a vízbe sodorjon minket. Akkor is, ott a vízben csak széttárnánk a kezünket és azt kérdeznénk, hogy na, egy jó szelfi még belefér?

Ha mindez nem lenne elég, az egészet tetézi, hogy Magyarországon mindenki nyaral. Ismerőseink bejelentkeznek mindenhonnan, felraknak napi 100 képet, hogy lássátok ti otthon maradt lúzerek, hogy nekünk milyen jól megy. Legyetek irigyek, mert nekünk már nem a Balaton a Riviéra, hanem Bali, Indonézia és olyan helyek, amelyeknek kimondása is problémát okoz. De mi ott vagyunk, a helymeghatározó is jelzi és tuti, hogy királyul vagyunk, hogy a fenében lennénk máshogy…

 

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here