Gyakorló anyukák és apukák erre felsóhajtanak és legyintenek. Olyan, mint UFO-val találkozni: mindenkinek van egy klassz kis sztorija, de senki nem hiszi el, hogy megtörtént.
Úgy tenni, mintha a gyerekkel nyaralnánk, nem létezik. Mindegy, hogy hány van, mármint csemete. Azt nem pihenésnek és nyaralásnak hívják, hanem pénzes időtöltésnek egy másik városban, ahol minden a gyerek körül forog. Minden téren alkalmazkodni kell az igényeihez. Ha kicsi, akkor a fél házat bútorostul magunkkal kell vinni, nehogy a gyerek megérezze a változást és kizökkentsük a ritmusából. Ha ezzel nem törődnénk, jaj nekünk! Gyorsan megtapasztaljuk a nehézségeket.
Ha már nagyobbacska és már nem minden az etetés és pelenkázás körül forog, akkor a teljes körű szórakoztatást kell biztosítani neki. Ha többen vannak, akkor jobb esetben eljátszanak egymással. Ha nincs szerencsénk, akkor a nyaralás alatt rühellik legjobban egymást. Jöhetnek a programok. Szigorúan a gyerekekre szabva.
Természetesen a gyerekek nyáron akarnak a legkevesebbet aludni. Pláne nyaraláskor a megváltozott körülmények között. Szóba sem jöhet egy késői reggeli, netán heverészés az ágyban kávé mellett. A gyerek unatkozik, nyafog, menni akar a strandra, éhes, szomjas, fagyit nyalna, vagy főtt kukoricát enne, utána megint fagyit akar.
Ha a tenger mellé terveztük a pihenést, akkor egész nap a forró homokban kell várat építeni. Árgus szemekkel kell lesni, van-e lábán gumipapucs, mert különben megtalálja azt az egy tengeri sünt, amire a szállodában azt mondták, hogy errefelé nem is létezik.
A napozást, olvasást a parton már gondolati szinten elfelejthetjük. Ha éppen nem sarat dagasztunk, homokvárat építünk, akkor a hattyúkat kell etetni, köveket kell gyűjteni kilószámra, kagylókat nyitogatni frissen készült zselés körmeinkkel. Ha megunta netán a gyerekhad az ilyesfajta időtöltést, akkor jöhet a kártyázás, a környék játszótereinek feltérképezése és persze a folytonos etetés.
Ha a család apartmant választ azzal a felkiáltással, hogy majd gyorsan összeütnek minden nap egy könnyű ebédet (értsd: anya), nem kell folyton zabálni, akkor beüt a krach. A nő pillanatokon belül konyhatündérré változik. Észre sem veszi, hogy kétfogásos ebédet rittyent, mint otthon, puszta takarékosságból.
És mit ad isten, ha a családfő kirándulást szervez a közeli romokhoz, várhoz vagy épp városnézésbe kezdene, összedől az eddig bevált rabszolgamunka. A gyerekek már száz méter után unni kezdik. Menet közben lefelé bámulva nyomkodják a telefonjukat, fáj a lábuk a sok gyaloglástól. De legfőképpen nem értik, miért kell messzire utazni, hogy pár kősziklában gyönyörködhessenek. A történelem számukra csak a könyvekben létezik, és minden csak aznap van. Már a szüleik gyerekkora is ősidőkben volt, hát még a százéves várak, hidak, templomok.
Ha a gyerek kamasz, akkor őrülten tiltakozik, vagy morog egész nap. Jajgat, mert nem maradhatott a szállodában, ahol legalább van wifi.
Ha meg kicsi… Maradnak a vadasparkok, állatkertek, játszóterek….A szülő kimerülten örvendezik minden majom ketrece előtt. Igyekszik megsimogatni a törpenyulat. Nyakába vesz valami kígyóféleséget is, hogy megmutassa, mekkora hős.
És valóban hős, mert ha este félholtan már ágyba bújna, hogy másnap frissen „nyaralhasson” tovább, akkor jön az egyik, majd a másik gyerek, hogy fáj a hasa, vagy apa horkol, esetleg mesét szeretne. Egyáltalán nem álmos, pedig fél órával ezelőtt majdnem lefejelte az asztalon lévő salátás tálat a kimerültségtől. De most átkapcsol egy másik üzemmódba. Ez a hogyan tartsuk ébren fáradt szüleinket, akik csendes megadással számolják a nyaralásból megmaradt napokat arra gondolva, hogy nem sokára otthon lehetnek, és végre pihenhetnek.
Aztán biztos vannak csodák! Amikor a gyerek lelkes, nem nyaggatja a szüleit, gyalogol napi 15 km-t szó nélkül, a hegytetőn nem jön rá hascsikarás, nem követelőzik, netán unja már az állatokat. Beéri napi fél kiló fagyival, 3 lángossal és két jégkásával és megérti, hogy a Nemzeti Bank nem a mi ablakunkon szórja be a pénzt. Hát ennek ígéretével és reményével csomagol össze a szülő az utolsó napon, és titkon megfogadja, soha többé nem sétál bele a nyaralás nevű csapdába.
És eljön a következő év, lám, már a bőröndök mellett állva a 12. plüss állatot gyömöszöli bele csinos, fehér strandruha helyett. Tudja, anélkül a ruha nélkül van élet még ott is, de a plüss patkány, ha itthon marad, akkor a Föld is megáll forgásában.
És kezdődik a nyaralási mizéria elölről…Az élet körforgása…De nem az Oroszlánkirályban…Csak úgy szerényen a mi kis életünkben…..
Kép forrása: Pinterest
