Nyaú!- Interjú egy kiscicával

Október 12-én pénteken a Madách Színház hatalmas koncerttel ünnepelte Andrew Lloyd Webber 70. születésnapját közel teltház előtt a Budapest Sportarénában. Hatalmas hangok, örökzöld dallamok, izgalmas, magabiztos rendezés, ahogy azt már Szirtes Tamástól megszokhattuk. A koncertet zeneileg Kocsák Tibor irányította. A fellépők között a színészi játékában és előadásmódjában mindig vitathatatlanul a legmagasabb színvonalat hozó Gallusz Niki, Mahó Andrea vagy Serbán Attila. A MyMirror Magazin mégsem őket kérdezte az előadásról, hanem kiszúrtunk egy csomó kiscicát, akik a Madách Táncstúdió növendékeiként lehettek részesei az előadásnak.

Az egyikükkel készült az interjú közvetlenül előadás után. Csikos Léda Zsuzsával (11), a Madách Táncstúdió diákjával arról beszélgettünk, hogyan került a produkcióba és milyen is az a nagybetűs színház?

Hogyan kerültél bele ebbe a produkcióba?

Egy kétnapos castingon választott ki Gyula bácsi (Sárközy Gyula, a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett táncos, koreográfus) a Madách Táncstúdióban. Már akkor és ott megtanultunk egy részletet a koreográfiából, és a második nap végén döntötte el Gyula bácsi, hogy ki kezdheti el a próbafolyamatot.

Mióta táncolsz?

Összesen 3 éves korom óta, de a Madách Táncművészeti Stúdióban két éve. Előtte balettoztam rokiztam és hipphopp-oztam, RG-ztem is, de egyik sem volt az én stílusom. Aztán szerencsére megtaláltuk ezt a táncstúdiót, ahol többféle táncot tanulunk, így sohasem lesz unalmas.

Mennyit próbáltatok a mai előadásra?

Ma reggel 10-re jöttünk és a fellépésig többször elpróbáltuk a koreográfiát színpadon is. Volt szünet és ebédszünet, ami látszólag nem fontos, de hidd el, én például folyton éhes vagyok, annyit mozgunk!

A főpróba előtt pedig nagyon sokat. Hétvégén, este, délután. Szerencsére az osztályfőnökeim nagyon jó fejek és támogattak ebben.

Egyébként a táncban vicces, de a legnehezebb a tapsrend megtanulása volt. Hogy mikor hogy hajolunk meg.

Hogyan készül a kiscica?

Volt csak jelmezpróba, aztán jelmezes próba többször is és ma volt jelmezes- sminkes próba is.  Nagyon vicces ahogy felkerül az arcunkra a cicasmink. Én „fújóbigyusznak” hívom, nagyon csiklandozza az orrom.

Mit szerettél a legjobban a mai napban?

Bebizonyíthattam magamnak, hogy ki tudok állni nagyobb tömeg elé és meg tudom mutatni, hogy mire vagyok képes. Azt hittem majd nagyon fogok izgulni, és így is volt egész nap. De amint kimentünk a színpadra minden félelmem elszállt. Ez nagyon fura érzés volt és nagyon szerettem. De a rántott husi is finom volt délben. J

Volt olyan színész, akivel beszélgetni is tudtatok?

Mindenki nagyon kedves és közvetlen, de Gallusz Niki különösen! Vele sokat beszélgettem. Van egy 17 éves, fantasztikusan aranyos kutyája is!

Mi a legkülönlegesebb, a legjobb a színházban egy 11 éves kislány számára?

Meglepődnél ha azt mondanám, hogy maga a színpad? Hatalmas volt, de valahogy mégis betöltöttük. És persze a taps a végén, ahogy az a rengeteg néző tapsol…. Szirtes tanár úr egyszer beszélt a siker – semmivel össze nem téveszthető –  édes ízéről. Ma megéreztem milyen az.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here