Nyomok

Óvatosan járva, megkímélve magunkat a fájdalomtól aligha suhanhatunk át az életen. Olykor szükség van döngő léptekre, hangos szóra és semmibe vesző kiáltásokra is. Akarva-akaratlanul hatással vagyunk másokra. Mosolyunk, hangunk emlékeket hív elő. Ahogy ez megtörténik bennünk is. Gondoljunk csak egy gyerekkori illatra, anyánk tekintetére, vagy csak egy darázscsípésre. Fájt, de a hideg víz, a simogató érintés megnyugtatta a lelkünk.
Nem lehet elmenekülni az érzéseink, tetteink következménye elől. Tökéletlenségünk lenyomata ott marad mindenhol, de ettől lesz kerek, kacskaringós a világ. A mi dolgunk pedig majd az lesz, hogy soha ne felejtsünk el szeretni, nevetni és remélni.
Jó reggelt!
Van még időd? Olvasd el ezt is: Az elengedés nem egyenlő a búcsúval
Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here