Nyomok

Óvatosan járva, megkímélve magunkat a fájdalomtól aligha suhanhatunk át az életen. Olykor szükség van döngő léptekre, hangos szóra és semmibe vesző kiáltásokra is. Akarva-akaratlanul hatással vagyunk másokra. Mosolyunk, hangunk emlékeket hív elő. Ahogy ez megtörténik bennünk is. Gondoljunk csak egy gyerekkori illatra, anyánk tekintetére, vagy csak egy darázscsípésre. Fájt, de a hideg víz, a simogató érintés megnyugtatta a lelkünk.

Nem lehet elmenekülni az érzéseink, tetteink következménye elől. Tökéletlenségünk lenyomata ott marad mindenhol, de ettől lesz kerek, kacskaringós a világ. A mi dolgunk pedig majd az lesz, hogy soha ne felejtsünk el szeretni, nevetni és remélni.

Jó reggelt!

Van még időd? Olvasd el ezt is: Az elengedés nem egyenlő a búcsúval