Parfümök, macskák, no meg a nők!

"– Mit szeretnél, kicsim?– Lehet nekünk macskánk?– Tudod, hogy nem szeretnék!– De anya, akkor Julcsit nem tudom feleségül venni."

Amikor Gergely a lakásba lépett, azonnal megérezte a parfüm illatát. Ő választotta, a kedvence volt. Nem értette, miért terjeng a levegőben, hiszen nem is használta már napok óta. A válasz azonban nem sokáig váratott magára. Volt még egy férfi a lakásban. Egy olyan férfi, akinek pontosan az ő parfümje tetszett és volt mersze használni. Nem volt benne szemernyi félelem vagy ellenérzés sem, mert fél üvegnyit magára spriccelt, ez biztos. A lakás olyan volt, mint egy drogéria, ahol a vásárlók a minták kipróbálásával ütik el az időt, aztán nem vesznek semmit. Az illatorgia azonban ott marad, és aki arra jár, eldöntheti, belesétál-e vagy elkerüli.

Neki nem volt választása, ugyanis már átlépte a küszöböt, fáradt is volt, de legfőképp éhes. Puha léptekkel a nappali ajtajához osont, amely félig nyitva volt. Megállt, szinte rátapadt fülével a résre és megpróbálta visszafojtani a lélegzetét is.

 
 

– Én el akarlak venni feleségül! – mondta valaki. – Azért, mert veled akarok lakni.

– Tényleg? – kérdezte egy női hang. – Biztos?

– Biztos.

– Máskor nem ezt mondtad.

– Most ezt mondom.

Gergely szeme kikerekedett. Ez véresen komoly beszélgetésnek hangzott. A parfümhasználat egyből indokoltnak tűnt.

– És hol fogunk lakni? – hangzott az újabb női érdeklődés.

– Nem tudom! Fenn az emeleten?

– Az nem jó!

– Miért nem?

– Én nagy házat szeretnék kerttel.

– Minek?

– Mert macskát is akarok.

– Utálom a macskákat, inkább kutyánk legyen! Egy nagy!

– Inkább apró. A táskámban akarom vinni.

A hang ingerlékennyé vált, érezni lehetett, hogy tulajdonosa nem tűri az ellenmondást, megalkudni se szeretne.

– A lányok mindig olyan hülyeségeket akarnak! – A lemondással teli válasz nem tette boldoggá a másik felet.

– Most el akarsz venni vagy nem? Ha igen, akkor macskánk lesz és kész. Vagy tacskónk.

– Jól van, na, ahogy akarod. De akkor nem mehetsz feleségül máshoz.

A beszélgetés női résztvevője elégedetten felnevetett.

– Nem is akartam, csak úgy mondtam neked.

Ha nem akartál, akkor miért engedted meg, hogy Bence a párod legyen?

– Te nem értesz semmit! – mondta dacosan a hölgy. – Muszáj volt, mert azt mondta, kidobja a hajgumimat a szemétbe.

– Az más.

Itt elhallgattak. Gergely nem mert megmozdulni, nehogy megzavarja a csevegést. Érezte, hogy sorsöntő pillanatok részese. Most dől el, hogy örömapa lesz-e hamarosan, vagy még várnia kell vagy húsz-huszonöt évet. Az ötéves fia nagy tettre szánta el magát. Mindig tudta, hogy szomszédék szintén ötéves Julcsija belevaló kis csaj, de hogy ily módon tudja manipulálni a férfiembereket, arra nem számított. A kislány igazi hajas baba kinézettel rendelkezett. Derékig érő fonott haját mindenki megcsodálta, és még ő is tudta, hogy az óvodában nagyon népszerű, pedig nem mozgott gyakran ezekben a körökben. Párszor, amikor ő ment a fiáért, feltűnt neki, hogy Julcsinak egész udvartartása van, ami nem kis dolog ebben az életkorban. Természetesen az ő fia sem tudta kivonni magát a lány bűvköréből. Már értette a parfümöt. Valamivel le kellett nyűgöznie a szépséget, és mi lehetett volna jobb erre, mint apa méregdrága parfümjének illata?  Kicsit ideges lett ennek gondolatára, de a bimbózó szerelmet mégse akarta csírájában elfojtani.

– Akkor cicánk lesz? – kérdezte Julcsi felnőttes hanghordozással. Olyannal, amiben benne volt már a győzelem semmihez se hasonlítható íze.

– Igen, de anyát is meg kell kérdeznem, mert utálja a macskákat. A szőrük miatt.

– Jó. Most?

– Igen, most! De legyél kedves!

Azt a büdös mindenit, kapta fel a fejét a jövendő örömapa. Hát ilyen könnyű elbánni a férfiakkal? Ennyire egyszerű behálózni őket? Alig kellett rábeszélnie a fiát, és az mindenbe belement.

– Anyaaa! – kiáltott a kisfiú.

Ekkor lépett ki a fürdőből Éva, a hajára tekert törölközővel. Gergely ujjával jelezte, hogy ne szólaljon meg. Felesége elmosolyodott, és belement a játékba.

– Mit szeretnél, kicsim?

– Lehet nekünk macskánk?

– Tudod, hogy nem szeretnék!

– De anya, akkor Julcsit nem tudom feleségül venni.

A nő szája fülig szaladt. Finoman félretolta a férjét, és megállt az ajtóban. Kedvtelve nézte a szőnyegen ülő “szerelmespárt.”

Ez az ára? Egy macska és jöhet a lagzi? – nevetett hangosan.

Julcsi megrántotta a vállát, és kissé ingerülten felelt:

– Igen, meg hogy Bence ne fújja magára ezt a büdöset.

Ekkor már Gergely is kuncogott. Bence felállt, és dühösen anyjára pillantott.

– Anya, mondd meg neki, hogy apa is ezt használja, és ez nem büdös.

– Jól van édesem, de abban egyetérthetünk, hogy apa nem lesz boldog, ha megtudja, hogy magadra locsoltad a fél üveget.

– Apa nem olyan. Tudni fogja, hogy muszáj volt. Neked is tetszik, ha csinálja. Mindig azt mondod neki, elájulsz tőle, erre ő megpuszil.

Julcsi elfintorodott.

– Nem fogok veled puszizkodni! – jelentette ki magabiztosan. – Főleg, amíg ilyen szagod van.

Gergely Évára nézett és beleharapott a szájába, nehogy elröhögje magát, vagy elárulja, kihallgatta a fia jövendő terveit. Egyet azonban tudott, tervezés ide vagy oda: többé nem fogja a mosdó szélén hagyni a borotválkozás utáni fekete üveget.

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here