Ezt Panna mondta rám még nagyon régen, és rajtam is ragadt. Állítólag naiv és hiszékeny vagyok. Lehet, de nem vagyok hajlandó úgy kezelni az életet, hogy folyton gyanakszom. Tudom, hogy vannak rossz emberek, gonoszak is, de ez nem jelenti, hogy mindenkiben ezeket kell látni.
A sorozat előző részét itt olvashatod
Én próbálom elhinni, hogy az élet nem merő keserűség vagy cinizmus, ahogy például Timi gondolja. Nincs nekem semmi bajom vele, úgy szeretem, ahogy van, mégis zavar a hatalmas szabadsága, amivel a dolgokat megközelíti. Mintha neki semmi nem lenne igazán fontos, vagy úgy tesz. Neki minden könnyen megy. Tény, hogy ő szép, de ez nem jogosítja fel, hogy mindent gúnyosan szemléljen.
Én sokkal visszafogottabb vagyok, mint ő, még Pannánál is jobban. Amolyan konzervatív fajta, aki nehezen mozdul, még nehezebben változtat. Nálam az idei divat az a tavalyi, és nem követem a trendeket, mert nem érdekel, hogy épp szűk vagy bő szárú farmer-e a divat. Abban vagyok, ami jó nekem. Ilyen a házasságunk is. Régi, kopottas, de még használható.
Nem is tudom, mit kezdenék egy új pasival. Ahhoz megint alkalmazkodni kellene. Annak újabb elvárásai lennének. Való igaz, hogy Andrissal nem állunk már olyan közel egymáshoz, meg nem is vonzódunk úgy, mint az elején, de ki vonzódik úgy? Csak a közösségi oldalakat töltik meg ezzel a hazugsággal. Én nem bánom túlságosan ezt a csendes unalmat, mert nem vagyok egyedül, telnek a napok, van részem egy kevés szexben és talán nem is akarok többet az élettől.
Nem kell mindenkinek világmegváltónak lennie. Egy idő után a barátság, a csendes együttélés sem elvetendő. Szerintem. Ezt még ki sem merném mondani Timi előtt, mert olyan tekintettel nézne rám, mint egy szánalmas féregre.
Kedd van, ma megint beülünk valahová délután négykor, mert Panna akkor viszi a fiát edzésre és hatig ráér. Timi kötetlen munkaidőben dolgozik, neki mindegy. Panna azt mondja, nagy hírei vannak, okvetlenül mesélni akar, és már alig bírja magában tartani.
Egyszerre érkezünk, csak én nem találok elég nagy helyet, hogy biztonságosan be tudjak parkolni. Kis ide-oda tolatás után sikerül és türelmetlenül rohanok a cukrászdába, ahol mindenmentes sütiket lehet enni, elvégre ma csak az a menő. Mindenmentes… Már a szó is rossz, még jó, hogy nem sütimentes süteményt árulnak.
Lattét rendelünk, és valami habos-babos trutyit, ami ki tudja, miből van, de Narancsos álom a neve.
Lehuppanunk, és Panna azonnal bekiabálja:
– Próbaválunk!
Rámeredünk, azt hisszük, szórakozik.
– Tibcsi belement? El se hiszem! – mondja Timi teli szájjal.
– Nem könnyen, de meggyőztem, hogy ez lesz nekünk a legjobb.
– Megcsalt? – teszem fel az ártatlan kérdést, mire feddően rám pillantanak.
– Á, ugyan, csak lelki életet élt egy másik nővel… – nevet Panna, de nem őszinte. Idegesen vibrál a szeme. Most épp eljátssza a nagyvilági nőt, ha már ezt kitalálta magának. A szerep az szerep, és ő belehelyezkedik.
Timi hümmög.
– Most mit hümmögsz? Azt hittem, büszke leszel rám – rivall idegesen szőke szépségünkre.
– Nem erről van szó. Azért ne az én nyakamba varrd mindjárt az egészet. Beszélgettetek rendesen a dologról?
– Jaj, ne már! Most visszakozol?
– Nem, csak azt akarom tudni, jól meggondoltad a dolgot?
– Igen. Átmenetileg anyámhoz költözünk. Peti utál érte. Lehet, hogy egy hétig nálam lesz, egy hétig az apjánál, elvégre az iskolája a közelünkben lakunk most. Anyám boldog. Szerinte ez így a legjobb.
– Tibcsi mit mond?
– Ismered. Semmit. Egy ideig győzködött, de látta, hogy nincs értelme. Meg akarom tenni, mert később nem lesz bennem kétség, ha kiderül, hogy most igazat mondott.
Elámulok. Micsoda bátorság!
– És nem félsz? – kérdem óvatosan.
– Ugyan mitől?
Belekortyol a lattéba és mosolyog.
– Mi van, ha ez önbeteljesítő jóslat lesz? Ha eddig nem hazudott, most te kergeted bele.
– Ez hülyeség! – tiltakozik Panna. – Ilyen nincs. Én nem kergetem bele semmibe. Ha nem csalt meg és nem is akart, akkor ez egész felesleges volt. Ha meg más kell neki, akkor tiszta vizet öntöttünk a pohárba.
Timi nem szól semmit. Érzem, hogy meglepődött, pedig mindig ő a legnagyszájúbb köztünk. Most mégse boldog.
– Nem vagytok rám büszkék? – kérdi a próbaválás első számú jelöltje. – Reméltem, hogy majd elájultok, mennyire határozott vagyok.
– Mennyi időt adtatok magatoknak? – faggatjuk tovább.
Nem mer válaszolni, de én sem. Terel.
– Úgy beszéltük meg, hogy három hónap alatt eldől, hogy megy-e egymás nélkül.
– Panna, te nem félsz, hogy egyedül maradsz? – kérdem óvatosan.
Legyint.
– Féle, nem félek, nem számít. A hazugságtól és a gyanakvástól jobban tartok.
– És fogtok közben találkozni?
– Nem hinném, de nem tudom előre, hogyan alakul. Peti miatt biztosan fogunk beszélni, és én nem hagyom annyiban ezt a nő ügyet sem. Úgy döntöttem, kicsit megfigyelem Tibcsit, meg adandó alkalommal elbeszélgetek a nővel.
– Jesszusom! – kiáltok fel. – És ha meggyanúsítod ok nélkül? Nem gondolod, hogy ez durva?
– Nem. Legfeljebb majd tiltakozik, nagylány. Ha kétszer is képes volt a férjemmel cseverészni, akkor ezt is ki fogja bírni. Eméssze meg!
Hallgatunk. Érzem, hogy ebből nem sok jó sülhet ki. Hogy miért, magam sem tudom. Egy biztos, kezdek örülni, hogy én nem mentem bele ebbe az örültségbe, még ha király ötletnek is tűnt.
Hat előtt pár perccel elválunk, Timi edzeni megy, Panna Petiért, én meg a jól bevált egyszerű kis életemhez, haza.
Amikor belépek az előszobába, érzem, hogy valami nincs rendben. A fogas üres. Ez nem lenne nagy dolog, de ismerve Andrist, meglep. Hol a két kabátja, amit felváltva hord? Riadtan szétnézek. Sehol senki.
A konyhapulton egy bögrének támasztva fehér boríték áll. Rajta a nevem.
Remegő kézzel nyitom ki:
„Szia! Úgy döntöttem, elmegyek egy kis időre. Át kell gondolnom, van-e értelme tovább a házasságunknak. Úgy élünk egymás mellett, mint két idegen. Szex sincs és nem is csinálunk semmit együtt. Levegőre van szükségem. Ne keress, majd jelentkezem. Andris”
A szívem a torkomban dobog. Azonnal sírni kezdek. Andris már döntött, a házasságunknak vége, ezt már tudom. Pedig a próbaválást meg sem említettem neki. Azonnal tárcsázom a számát, és már egyre jobban fáj a szívem. Nem veszi fel. Megpróbálom még egyszer, sikertelenül.
Leülök, és csak bőgök fél éjszaka.
fotó: Pinterest
