Ráhajtottak a férjemre 3. rész

Lilla

Mit mondjak, szerelmes lettem! Igen, szerelmes, de nagyon. A barátnőim kiröhögnek, mert egy vén szivart választottam, pedig  szerintük annyi helyes srác van, mint égen a csillag. Ez csak félig igaz, és a helyes srácokról annyit, hogy a legtöbb anyakomplexusos, lúzer vagy ötlettelen kisfiú. Az esetek 80%-ában döntésképtelenek, önbizalom hiányosak vagy lelki sérültek. Mi a jó francot kezdjek az ilyenekkel? Tehetek én arról, hogy mind anyuka kedvence? Nem képesek önálló véleményalkotásra, nincs semmi motivációjuk, és úgy ahogy van nyomorék az egész generáció.

A sorozat többi részét itt olvashatod

Maradnak az idősebb pasik. Persze, hogy mind elkelt, aki normális. Vannak elváltak is, de kevesen, mert náluk még nem telt be a pohár. Az idősebbek tudnak udvarolni, bókolni és lelkesen veszik tudomásul, hogy egy fiatal csaj odavan értük. Egyik sem mondana azonnal nemet, inkább eljátssza, hogy neki mennyire fontos a családja, közben meg rólam fantáziál elalvás előtt. Merem remélni, hogy Robi is, aki sokkal, de sokkal jobban néz ki, mint gondolná. Visszafogott, néha rideg, vagy csak kimért, nem tudom megítélni. Hiába környékeztem meg hónapokon át, nem vett rólam tudomást.

 
 

Ha anya még élne, biztosan nem örülne a tervemnek. Nem titok, hogy Robinak két lánya is van. Mindkettő csodaszép, akár a barátnőjük is lehetnék. El sem tudom képzelni, hogy ne szeretnének meg, hiszen közel állok hozzájuk korban, szeretek játszani és kicsikkel lenni. Szerintem ez bőven kimeríti a kedvesség fogalmát.

Robi felesége színtelen nő. Az a fajta harmincas, vagy inkább negyvenes, aki a szürke ötven árnyalatát a mosásban éli ki. Láttam párszor, mindig egy szó jut róla eszembe: unalom. Lehet, hogy régen nem volt ennyire semmilyen, hiszen Robi biztosan nem vette volna el, de most egyszerűen öt pontból kettes alá. Jó, tudom, szült két gyereket, meg vezeti a háztartást és akkor mi van? Ennyi elég egy férfinak?

Huszonkettő vagyok és nem ostoba. Tisztában vagyok az értékeimmel. Nem szívesen mászom bele egy házasságba, hogy szétcincáljam, de másképp nem tudom megszerezni a férfit, akit szeretek. Hiába kérdezik a lányok, hogy nem találok jobbat? Hát nem. Azért nem, mert a szerelem ilyen. Én nem jobbat vagy másikat akarok keresni, hanem Robi kell és kész. Mit kell ezen ennyire kiakadni? Tudom, kicsit előbb született, mint én, ezért nem találkozhattunk korábban, de kit érdekel, hiszen harminchét éves, nem vénség, és istenien néz ki. Nagyon tetszik, ahogy öltözködik, ahogy magyaráz, és ahogy irányít. Nem erőszakos, mégis határozott. Mindig tudja, mit kell mondania, és az emberek megteszik, amit kér. Imponál nekem. Úgy, ahogy addig senki. És ehhez nincs köze ahhoz, hogy az apa egy részeges senkiházi, és soha nem volt hozzám egy jó szava.

Én nem apát akarok magamnak, az volt, hanem egy igazi férfit, aki szereti a szexet, aki tud dicsérni, és akit megérint a nő testének látványa. A huszonévesek megszokták, hogy megkapnak mindenkit, lehet, hogy egy réteg aszexuális is, mert fura, hogy nem akarnak folyton ágyban lenni, ahogy az ember ezt elvárná.

Viszont adva van egy fickó, aki közel tökéletes. Ki a fene ne akarná őt?

Haragszom azokra, akik folyton kritizálnak és sajnálom, hogy beavattam Hannát. Szerinte durva, amit csinálok, és ha az ő apjáról lenne szó, kikaparná a szemem, mert ez ribancos viselkedés.

Hogy volna ribancos, ha az ember igazán akar valakit? És kicsoda ő, hogy ilyesmiket mondjon nekem? Egy régi barátság sem jogosítja fel, hogy kioktasson.

Úgy kezdtem, hogy írtam pár üzenetet Robinak. Szinte nulla erőfeszítésembe került megszerezni a számát. Nem akartam hazudni, nyíltan megmondtam neki, hogy odavagyok érte, tetszik kívül-belül. Nem volt elutasító, sőt mit több, kedves volt. Elküldhetett volna a francba azonnal, mégse tette. Persze, hogy nagyon vártam a válaszait, sőt pár napon belül semmi más nem érdekelt, csak az, hogy mit fog írni.

Nem találkoztunk össze a cégnél még véletlenül sem, ezért el kellett mennem az irodája felé és el kellett játszanom, hogy merő véletlenségből elesem, hogy elkapjon. Ez az ócska trükk most is bejött, és láttam rajta, hogy bőröm érintése tetszik neki. Én beleborzongtam, ahogy megfogta a csuklóm. Egyre többet jártam arrafelé, ahol őt sejtettem, és cseppet sem izgatott, észreveszi-e valaki, vagy netán pletykálni kezd-e. Minden munkahelyen jár a szája az embereknek, tegyék, ha annyira unalmas az életük, hogy az enyémmel kell foglalkozniuk.

Soha nem hagyja szó nélkül az üzeneteimet. Mindig szinte azonnal reagál, ami azt jelenti, hogy várja őket. Hát hogyne várná, amikor semmi nem színesíti unalmas életét. Biztos vagyok benne, hogy közben elképzel engem, és vágyakozik utánam. Ez nálam is így van. Meg akarom kapni és birtokolni akarom őt egészen.

Jó, nem vagyok hülye, ez sajnos azzal járhat, hogy a családja megsínyli, de ha nincs más mód, akkor legyen. Nekem is csak egy életem van, nem fogok ölbe tett kézzel várakozni valami idiótára, aki semmit nem tud és nem is akar az élettől, csak a telefonját nyomkodja meg játszik rajta. Igazi férfira van szükségem a szex terén is.

Ezért nem hagytam abba az üzenetek írását akkor sem, amikor Robi meghátrált, mert hirtelen előjött belőle a jófiú. Tudom, hogy nem gondolja komolyan, hiszen kedvesen utasított csak el. Ha annyira nem érdekelném vagy zavarnám, rég letiltott volna.

Amikor végül azt mondta, legyen, találkozzunk, azt hittem, elájulok az örömtől. Még aznap este elmentem kozmetikushoz szőrteleníteni, leradíroztam az egész testem, a hajamra extra pakolást tettem, hogy fényesebb legyen és boldog voltam.

Most is az vagyok, mert szerelmes vagyok egy igazi férfiba, akiért bármire képes vagyok. Ma este hétkor találkozunk. Van ennél reménytelibb egy keddi napban? Nem hinném! Egy falat sem ment le a torkomon egész nap. Másra sem tudok gondolni, csak, hogy mi legyen rajtam. Vajon milyen lesz az érintése? Vajon a szája olyan puha, amilyennek látszik? Mennyire akarhat engem, ha nem tud ellenállni!

A szívem tényleg a torkomban dobog. Még négy teljes óra, és vele leszek. Az övé leszek és ő az enyém. Kétszáznegyven perc…Ki kell bírnom valahogyan.

Folytatjuk

Előző rész

fotó: Pinterest

 

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here