Erzsi minden porcikájában remegett. Az összetört tányérok robaja, amiket a férjétől hátrálva lelökött a könyökével az asztal széléről, elnyomta István üvöltő hangját.
El akarsz hagyni, te szajha??!!! – fröcsögte a férje, miközben közös gyermeküket magához szorítva, egy késsel hadonászott felesége felé.
Erzsinek a másodperc tört része alatt futott át az elmúlt 4 év a fején. István kitartó udvarlása, saját szülei intő szava, s a csodálatos esküvő, melyet 1 felhőtlen év követett, amikor megszületett közös gyermekük, Anna. István már a kórházba sem ment be, ő fiút várt.
Ott változott át az álom, rémálommá.
István elkezdett inni…
Mindennapossá váltak a veszekedések, és egyre sűrűbben kellett megtapasztalnia, hogy István mondása, milyen is a valóságban:
– Asszony, verve jó!!
De eddig legalább Annára nem emelt kezet…
Óriási hiba volt ma előhozakodnia a problémákkal. Istvánon már a vacsoránál látszott, hogy megint ivott, de Erzsi nem tudta fájdalmát magában tartani. Annyi elkeseredettség volt benne, hogy egyszerűen nem bírta tovább. Nem a testén lévő sebek fájtak. Nem a nadrágszíj nyoma a hátán, vagy a fojtogatásoké a nyakán. A lelke volt válságban. Nem tudta tovább hallgatni, hogy ő mennyire hitvány anya, vele milyen gusztustalan a szex, és még egy fiút sem volt képes szülni.
A húsleves tálalása közben kicsúszott a mondat a száján:
– Lehet, hogy el kéne válnunk…
A tányér húsleves, teljesen ellentmondva a gravitáció törvényeinek, az asztalról a plafon felé repült, forró tartalmát szétfröcskölve a szobában. A 3 éves Anna szemében tükröződött anyja rémülete, ránézett apjára, és hangosan felsírt. István felkapta az asztalon heverő kést, és bal karjával magához ragadta, a bömbölő gyermek apró testét. A kést maga előtt tartva, elindult Erzsi felé, és torka szakadtából üvöltött… Felesége elsodorva a tányérokat, rettegve figyelte a kés útját, nehogy a gyermekét sértse meg, a csillogó, éles penge.
Erzsinek egyetlen szó sem csúszott ki a száján. Képtelen volt megszólalni. Remegő teste csak arra koncentrált, mikor tud olyan helyzetet teremteni, amivel visszaszerezheti megvadult férjétől a gyermeket.
Ekkor látta meg szeme sarkából, az ajtó mellé támasztott bozótvágó kést. István, a betörők ellen tartotta ott. Pengéje borotvaélesre volt fenve.
Erzsi elkezdett hátrálni az ajtó felé, és összeszűkült tudata kidolgozta a szabadságuk egyszerű tervét.
– Megölöm! – Az agyában megfogant egyetlen szó, megnyugvással töltötte el. Mintha lassított felvételen nézte volna magukat. Amint a bozótvágó kés elérhető távolságba került, Erzsi elhajolt férje szúró mozdulata elől, jobb kezével felkapta a bozótvágó kést, és testének teljes energiájával, visszakézből sújtott le a kést markoló csuklóra. Mintha vajat vágott volna, úgy választotta el az éles penge, a csuklót annak gazdatestétől.
István fájdalmas üvöltése betöltötte az éjszakát. Erzsi már csak Annát látta maga előtt. A férje csuklócsonkjából spriccelő vérsugáron átnyúlva, kiragadta gyermekét a fájdalomtól eltorzult arcú István másik karjából, és egyetlen suhintó mozdulattal férje nyakának irányába, befejezte művét.
A mentők már nem tudták megmenteni Istvánt.
Erzsi boldogan ült be a rendőrautóba, és csak azt mormolta maga elé
az út alatt a kapitányság felé, hogy:
– Szabadok vagyunk…
3 nappal később vitték az előzetes letartóztatást elrendelő bírónő elé.
A pulpitus tetején ülő nő szívét, melegség járta át, Erzsi aktáját olvasva. Csodálta az előtte álló megfáradt anya erejét, aki 3 napja nem látta gyermekét, de fejét már nem szegte le, mint az elmúlt 3 évben, csak elszántan nézett maga elé, várva a bírónő verdiktjét, felkészülve az előzetes letartóztatásban töltendő elkövetkező 30 napra.
– Vegyék le a bilincset! A gyanúsított, jogos önvédelmi helyzetben cselekedett, ezért az ügy tárgyalásáig szabadlábon védekezhet.
A teremben Erzsi szülei hangos zokogásban törtek ki. Egymást támogatva, lekísérték lányukat a bíróság épülete előtt parkoló autójukhoz, melyben Anna és Erzsi testvére várakozott. Anna hangjától visszhangzott az utca, ahogy elkiabálta magát:
– Anyaaaaaa!!!!
Csimpaszkodva próbált Erzsi testével eggyé válni.
Eddig tudta tartani magát… Erzsiből kirobbant a zokogás. Gyermekét magához szorítva ült be az autóba, és indult el szüleivel, a bizonytalan, de szabad jövő felé…
