Bea valószínűleg halálra unta volna magát, ha nem jelenik meg Iván. Belement ebbe az erőltetett vacsorameghívásba, mert anyja nem szállt le róla. Egy gyerekkori barátnőjének volt a fia Kálmán, aki amennyire sikeres volt pénzügyi téren, annyira szerencsétlen a szerelemben.
Sajnos, nem túl előnyös külsővel áldotta meg a sors, de ezt anyagiakkal bőven kompenzálhatta volna, ha nem fagy le a nők jelenlétében. Persze, mindenféle buta libát elvihetett vacsorázni meg nyaralni, de egyikkel se tudott mit kezdeni. Olyan fokú gátlásosság volt benne, amivel szakemberhez kellett fordulnia. Ezért kapva kapott ő is anyja javaslatán, aki összehozta Beával, aki szép és csinos volt, bár már volt egy gyereke. Ez nem tetszett neki, mégse tiltakozott, amikor anyuci megszervezte helyette a randit. Tudta magáról, hogy pipogya, de azzal vigasztalódott, hogy csak a kapcsolatok terén, mert ami az üzletet illeti, ott egészen más volt a helyzet. Remek marketinggel dolgozott, és biztos volt benne, hogy az emberek többet hisznek róla, mint ami a valóság. Tény, hogy vett pár házat a városban, és a malomról is tárgyalásokat folytat, de azért messze nem volt többszörös milliárdos.
A vacsora alatt sokáig feszengett, meg is izzadt, mert nem vette le a zakóját, pedig irgalmatlanul meleg volt a helyiségben. Az se kerülte el a figyelmét, hogy Bea időnként a szomszéd asztal felé pillant, ahol a jövendő háziorvos vacsorázott a családjával. Nem bírta ki, hogy szemügyre ne vegye Ivánt, akinek látványától nem lett jobb a kedve. Micsoda szemétség a jóistentől, hogy egyeseket túl szépre teremt, morogta. Iván nemcsak jóképű volt, hanem még férfiszemmel is szép.
– Mondta édesanyám, hogy van egy fiad! – nyögte ki váratlanul. Bea szeme kikerekedett, mert nem tipikusan elsőrandis kérdés volt ez, de úgy látszott, ez foglalkoztatja Kálmánt.
– Igen, nem titok. Levi, a szívem csücske.
– Mi van az édesapjával? – hangzott a következő kérdés, miután megérkezett a bor és megrendelték a tésztákat.
Érdekes módon mindketten gnocchit akartak enni, ez Kálmán szerint azt jelentette, hogy van bennük valami közös.
– Az apja nem létezik a számára. A számomra sem. Az életem így alakult, én így vagyok kerek.
– Nem is vagy kerek, sőt azt kell mondanom, túl vékony is vagy.
Bea elnevette magát. Ha ez bók akart lenni, igen sutára sikeredett.
– Nem úgy értem, de köszönöm. Inkább mesélj te magadról!
Kálmán felsóhajtott. Most jön az a kérdés, hogy milyen kocsija és háza van, meg hogy hol szokott nyaralni. Már ismerte a folyamatot. Úgy látszik, minden nő egyforma, az anyja pedig tévedett Beát illetően.
– Azt akarod tudni, hogy mekkora a házam és milyen autót vezetek? – kérdezte ingerülten.
– Nem, engem az érdekelt volna, hogy látod a világot.
– Minden nőt az anyagiak foglalkoztatnak. Azt akarják, hogy vacsorázni vigyék őket, meg nyaralni…
– Figyelj, én nem minden nő vagyok, és nem is értem ezt a támadást… Én azt hittem, beszélgetünk egy jót, mert anya azt mondta, nincsenek ismerőseid vagy barátaid a városban.
Kálmán álla leesett a csodálkozástól. Dühösen nézte a lány hosszúkás arcát, macskaszemét, és rájött, hogy ez a találkozás nem is randi.
– Te szánalomból jöttél el találkozni velem? – fortyant fel. – Úgy gondoltad, hogy szót fogadsz a szüleidnek, és hogy ne unatkozz, szórakozol egy kicsit, úgyis ingyen van?
– Kálmán, te egy bunkó vagy! – állt fel Bea. – Hogy merészelsz ilyesmiket feltételezni rólam? És tudod mit, dugd fel magadnak a vacsorádat! – azzal ledobta kezéből a szalvétát, és kiviharzott.
A pincér épp akkor ért oda a tésztákkal. Tanácstalanul körbepillantott, mert látta a jelenetet, de úgy kellett tennie, mintha nem.
– Tegye csak le mindkettőt! – legyintett Kálmán.
Majd lassan kibújt a zakójából és nekiállt a két tányérnak. Addig ette, amíg az utolsó falatig el nem fogyott a két bőséges adag. Megitta mellé a bort is, és az járt a fejében, hogy mi a fenéért nem boldogul a nőkkel. Azok a kis ribancok nem kellenek neki, akik színlelt jókedvvel vihorásznak, de a háta mögött kigúnyolják. Ha meg olyat keresne, aki nem fiatalka és nem sugar daddyt keres, akkor meg képtelen úgy viselkedni, ahogy egy felnőtt ember. Megbántotta Beát, akinek még ideje sem volt megszólalni, ő eleve beskatulyázta, és a legrosszabbat feltételezte róla. Elszégyellte magát.
Bea, olyan mérges volt, amikor kirohant az étteremből, hogy azt se vette észre, hogy valaki messziről figyeli. Egyenesen anyját hívta.
– Anya! Soha az életben ne akarj összehozni senkivel, megértetted? – kiáltotta. – Úgy látszik, minden pasi barom, de én vagyok a legnagyobb, hogy jó fej akartam lenni.
– Jól van, kicsim, de ha majd lehiggadsz, elmondasz mindent?
– Ha lehiggadok egyáltalán! Megyek Leviért, de igyekszem nem felrobbanni. Még szerencse, hogy gyalog jöttem, talán a séta segít.
– Akkor még egy húsz perc, addig kártyázom tovább az unokámmal. Te pedig nyugodj meg! Minden férfi marha, apád is, de mi így szeretjük őket!
A lány nem vitatkozott. Se kedve, se ereje nem volt közhelyekkel tűzdelt, meddő beszélgetéshez. Legszívesebben kifutott volna a világból. Vajon mit vétett, hogy semmi nem jön össze neki? Fiatal lányként bekapta a legyet, pár hónapja azt hitte, végre valaki igazán érdeklődik utána, majd megjelent Iván, és a legvégén meg megalázza ez a gazdag semmirekellő, mert azt hiszi, mindent megtehet, mert pénze van. Ő tényleg kedvességből egyezett bele a találkozóba, de legfőképpen azért, mert anyja sokáig kérlelte. Az már csak hab volt a tortán, hogy az égiek odasodorták őt, ahová Ivánt a családjával. Á, az égieket ki kell hagyni ebből a szemétkedésből, a város legnormálisabb éttermében megjelenni, nem megy csodaszámba. Azzal sietősre vette lépteit, és az járt a fejében, hogy valószínűleg huszonévesen egyedül marad, és szereznie kell két macskát, hogy lassan, de biztosan velük öregedjen meg, ha majd a fia egyetemre megy.
Az árnyék, aki addig a távolból leste a feldúlt lányt, megcsóválta a fejét. Zsebébe nyúlt és elővette a slusszkulcsát. Ideje közbelépnie, gondolta elszántan.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
