Táncolj!

Gyermekkorom óta vonz, csodálom, és magával ragad ez a páratlan önkifejezési mód. Sokaknak életmód, munka, szórakozás, és terápia.

 
 

Miért mozdul meg a pelenkás gyerek, ha zenét hall? Miért mozdulunk meg egyedül otthon, ahol senki nem lát, ha a kedvenc számunkat halljuk a rádióban? Milyen ösztön vezérel minket, mozdítja meg a kezünket, lábunkat, és hoz lázba a ritmus? Miért vágyunk olykor közösségbe, hogy egy ütemre a tömeggel mozduljunk?

A tánc nem néz éveket, nem számol ráncokat, fütyül a test tökéletlenségére, önmagát alkotja. A tánc lehet vicces, és drámai, lehet katatón,és színes.

Elengeded a lényegtelent, miközben harmóniába kerülsz a jelennel.

Gondoljunk csak Zorba a görög-re. Nincs zene, csak tánc van, helytől, státusztól függetlenül. Aztán ha tánc van, majd lesz zene is, mondta, és milyen igaza volt, hiszen van zenénk hozzá, a saját belső ritmusunk, a lelkünk dallama, a szívünk dobbanása.

„Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan!

Tánc kezdődik, mikor két egymás iránt érdeklődő ember érezni kezd, hiszen a szerelem is tánc. Két ember lelke, aztán teste táncol közös belső zenére.

Ám sokakban még ott a félsz. A blokkok, a gátak, a félsz, hiszen teljes egészünket kell adjuk, amikor megmozdulnak a ritmusra az izmok, ízületek, felszökik a pulzusunk.

Kíváncsi voltam, hogy azoknak az embereknek, akiknek élete része a tánc, miként élik meg magukban, és miért csinálják. Valamint, miként inspirálják azokat, akik csak kacérkodnak a gondolattal, csak merszük nincs ahhoz, hogy belekezdjenek.

“Nekem a tánc jelent mindent, egész nap ezzel vagyok elfoglalva, e körül járnak a gondolataim, kisgyermek korom óta. A tánc, a saját testem irányítása, teljes “felügyelete”. Ez kihat az életem más területeire is. A tánc szabadságot ad a számomra, mert akkor ott csak én vagyok jelen. Tőlem függ minden, a gondolataim irányítják a testem. Ettől rendkívül boldog és kiegyensúlyozott leszek.”

(Markó Éva flamenco táncos, tánctanár)

“A gátlásoknak ott van vége.

Mielőtt még táncoltam, úgy éreztem, hogy egy fal van köztem és a testem között. Ha táncolok, akkor felvállalom a fizikai valómat. Hiszen mindenki engem néz, a lényemet, a testemet, a külsőmet, a mozdulataimat, ami belőlem jön, elfogadhatónak érzem magam közben. Olyan önbizalmat kapok, amelyet máshonnan nem kaphatnék. És ez egy jó érzés.”

(Jakab Kitty, mazsorett táncos)

“Csak az itt és a most van. Ott, abban a pillanatban semmi nem számít. A tánc, életem legnagyobb tanítómestere, megtanított bánni a testemmel. Erősíti az akaratom. Ez az én flow-m.

A halál nélküli mindenkori aranylövés.”

(Gáspár Attila break táncos)

“A tánc olyan dolog, amin nem gondolkozik az ember, hanem cselekszik. Csinálja. Mégis egy szóval: minden. Szabadság, teljesség, ellazulás, levegő, szenvedély, erotika, vidámság! És nem utolsó sorban emberi kapcsolatok. Rengeteg embert megismerhetsz a tánc kapcsán, melyekből barátság, szerelem szövődhet. Szóval,”Ha táncolsz, élsz, ha élsz, táncolsz!”

(Somogyi Erika rock and roll táncos)

“A tánc sok embernek sokféle elképzelését valósítja meg, nem lehet egységesíteni, hogy ki miért csinálja, de mindenképpen jó. Lehet önfejlesztés miatt is elkezdeni, hiszen nem hogy a körülöttünk álló világról, de még önmagunkról sincs sokszor helyes énképünk. A tánc és bármely mozgásforma tudatosíthatja a helyzetünket a világban és kizökkent kissé mindenkit a komfort zónájából. Remek apró sikerélményeket adhat a fejlődés és apró örömforrások az elképzelt mozgásformák megvalósítása.”

(Szauer Zoltán táncoktató)

A híres táncosok sem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt váltak nagy táncossá. Minden emberben ott lapul a szenvedély, amelyre olykor, ha nincs szavunk, a tánc nyelvén adhatunk hangot. Ne féljünk táncolni! Rúgjuk szét páros lábbal a bennünk lévő falat, és sírjuk vagy nevessük ki magunkból a testünkkel a gátlásokat!

25

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here