Mára már számtalan könyv, film, és televíziós csatorna árasztja magából az információt régmúlt korok eseményeiről, szokásairól, nagy alakjairól – ennek ellenére valahogy a legtöbbünk egy sekélyes, vagy sztereotíp képet alkotott a történelmi fordulatokról vagy szereplőkről. Vannak az ősemberek, meg a gladiátorok, a huszárok és volt két világháború is – kábé ennyi. (Nyilván, tisztelet a kivételnek, rengetegen vannak, tudjuk!)
Egy ilyen sztereotípia például, hogy Anglia csupán a közelmúltban vált “multikulti” társadalommá, ahol népek és bőrszínek, vallások és szokások izgalmas kavalkádjával találkozhatunk. Pedig ez tévedés: a szigetországban már 1800 évvel ezelőtt is éltek észak-afrikaiak, szép számmal. Egy Yorkban végzett ásatás során találták meg a vaskarkötős asszony földi maradványait, aki mellé olyan sok ékszert temettek, amelyből arra lehet következtetni, hogy a felső-középosztályból származott, és nemcsak egy átutazó volt, vagy esetleg rabszolga. De ez még semmi ahhoz képest, hogy Kr. u. 208-ban egy líbiai születésű uralkodó, Septimius Severus Yorkba helyezte át székhelyét, és három évvel később bekövetkezett haláláig innen irányította a Római Birodalmat. További egyértelmű bizonyítékok tanúskodnak arról, hogy Angliában a XII. századtól kezdve folyamatosan éltek afrikaiak. Szóval, klasszikus értelemben véve Anglia a kezdet kezdete óta egy multikulturális ország volt.
A rómaiak előszeretettel kegyetlenkedtek és dorbézoltak. Hányásig faltak, majd kezdték elölről a zabálást fényűző partijaikon. Ez is egy sztereotípia, vagy legalábbis a valóságban azért kicsit árnyaltabb volt a kép. A fényűzés mértékét szabályozó törvények tucatjait adták ki, amely keretek közé szorította az átlag állampolgárok szórakozását – feketén-fehéren le volt írva, milyen ételeket és italokat vehetnek, hol lehet összegyülekezni, és mennyit költhetnek egy-egy ilyen bulira. Julius Caesar idején a katonák ezt rajtaütésszerűen ellenőrizték: lecsaptak az illegális partykra és csekkolták, ki mit és mennyit költ a piacokon. Néró idején aztán betarthatatlannak minősítették ezeket a törvényeket, és attól kezdve mindenki legálisan tivornyázhatott.
Az is téveszme, hogy a Selyemút egy Itáliától Indonéziáig vezető, kereskedők által használt útvonal volt, amelyen távoli kincsek érkeztek az akkor ismert világ polgárai számára. Az igazság az, hogy sokkal több volt ennél. Buddhista szerzetesek, kémek, művészek és menekültek közlekedtek rajta a kereskedők mellett. A selymen kívül itt “közlekedtek” a hírek, pletykák, divattippek és egyéb kreatív ötletek. Sőt, a vallási irányzatok elterjedése is ennek az útnak köszönhető. Az, hogy Ázsiában ma a vezető világnézet buddhista, annak a visszhangja, hogy a Selyemúton Buddhista szerzetesek hirdették a megvilágosodás tanát az arra járóknak. A Selyemút tehát jóval fontosabb volt, mint egy kereskedelmi útvonal.
Természetesen rengeteg tévtant és általánosítást leplezhetünk még le, ha a neten vagy a könyvtárban alaposabban utána olvasunk egy-egy izgalmas történelmi kornak… megéri a fáradságot.
fotó: Internet
