Tinder-kalandok 2. – Pangás

"Pár éve még valóban elfintorodtak az emberek, ha a társkeresőkről volt szó, de manapság másképp nem megy, bár így se könnyű. Sokan számolnak be arról, hogy 2023-ban az ismerkedés úgy zajlik, hogy megvan a szimpátia, beindul a beszélgetés, érdekes, izgalmas is, erre az egyik fél szó nélkül felszívódik. Sőt törli magát vagy újdonsült ismerősét. Vagy, létrejön a találkozás, kellemes is, mindkét fél arról biztosítja a másikat, hogy minden rendben van, esetleg találkoznak még 1-2 alkalommal, és utána tűnik el az egyik nyomtalanul. Komolyan nem hagy maga után semmit, csak egy nagy kérdőjelet, mert hát minden rendben volt, azt közvetítette, erre köd előtte, köd utána."

Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy van, akinek való a Tinder és van, akinek nem. Én valahogy túlontúl retró vagyok hozzá. Kezdem sajnálni a gyerekem, akinek macskás öregasszony lesz az anyja, és rettegve lesi, mikor megy már világgá, mert nem emlékszik a tegnapra. Vicc nélkül, elmúlt négy nap és én írd és mondd, két üzenetet kaptam. Az egyiket nem lehetett megnyitni, mert nem akarok prémium tag vagy mifene lenni, a másikat, meg a rendszer küldte. Népszerű vagyok, nem igaz? Mi lehet a gond? Nézem a képeim, azokban hiba nincs, ugyanis van köztük műtermi, de szimplán telefonos is. Különben is eldöntheti mindenki, hogy tetszenek-e neki vagy sem. Én azonban itt nem jövök be senkinek? Mit kellene tennem? Vagy valóban riasztó a nyitószövegem, és a helyesírás fontossága annyire megrettent mindenki, hogy világgá szaladtak a Tinder-tagok? Ülök, bámulom a telót, és frusztrál a dolog. Az a fejemben, hogy még meg se szólaltam…Nem láttak élőben. Jaj, annak, aki közelíteni mer! Vennem kell egy új tükröt, vagy abban a korban vagyok, amikor már abszolút lehetetlen ismerkedni? Álprofil kellene? Tanácstalanul  bambulok, és bár eddig nem érdekelt, most elkezd érdekelni, milyen a kínálat egyébként.

Várok pár napot, és felülbírálom az oldalam. Addig azonban jöjjön pár kellemes szösszenet, mert ha már nem vagyok figyelemfelkeltő egyelőre, legalább szórakozzak jól.

 
 

Kedvenceim:

Keresem, akivel bonyolultabb az élet, mint külön-külön, aki kiborul, ha horkolok, aki elkölti az összes pénzemet, aki kontrollálja minden percemet, és aki mellett még véletlenül sem érezhetem magam a teremtés koronájának.” (Szerintem, ezt már megtalálta…)

„Az utolsót keresem, nem a következőt!” (Ez cuki!)

Ez se semmi: „Úton lenni boldogság, megérkezni a halál. Hátsó szándékát kérjük idejében jelezze.” (Mit mondjak? Félelmetes!)

„Egy 53 éves férfi „eladó” – na jó, azért annyira nem is: megbízható, házias(már ha van kedve) tud főzni(szakmai betegség), tud vasalni (csak nem szereti) – (Ez aztán a valami! Undok vagyok, nemdebár?)

Kíváncsiságból nézelődöm, laza flört, baráti szexi kapcsolatok miatt, ami bármerre tarthat.” ( Barát és szexi kapcsolat? Aha…)

Rólam: – Mi a véleményed?

– Miről?

– Ja, hát úgy könnyű… ( Jesszusom, egy Humor Harold!)

És egy utolsó, mert ezt nem tudtam kihagyni, én, akinek még senki nem írt, de dög vagyok: Budapesten született, 188 cm magas, átlagos testalkatú, gyermektelen, humoros, őszinte, kemény, de aranydrágajószívű rák. (Arany is meg, drága is? Ajjaj! Viszont kemény és magas. Ennyi elég is a bódogsághoz!)

Pár éve még valóban elfintorodtak az emberek, ha a társkeresőkről volt szó, de manapság másképp nem megy, bár így se könnyű. Sokan számolnak be arról, hogy 2023-ban az ismerkedés úgy zajlik, hogy megvan a szimpátia, beindul a beszélgetés, érdekes, izgalmas is, erre az egyik fél szó nélkül felszívódik. Sőt törli magát vagy újdonsült ismerősét. Vagy, létrejön a találkozás, kellemes is, mindkét fél arról biztosítja a másikat, hogy minden rendben van, esetleg találkoznak még 1-2 alkalommal, és utána tűnik el az egyik nyomtalanul. Komolyan nem hagy maga után semmit, csak egy nagy kérdőjelet, mert hát minden rendben volt, azt közvetítette, erre köd előtte, köd utána.

Akkor most marad a várakozás, ki tudja, milyen aranyhalak úsznak a hálómba, ha az ki nem lyukadt addig.

Folytatás? Ki tudja?

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here