Tinder-kalandok 6. – A csend

"Szerencsére volt annyi munkám, hogy ne gondoljak folyton Kristófra, a telefont és csak tíz percenként néztem meg, ami eleve rekordnak számít. Hogy mit csináltam két tíz perc között? Természetesen aktívan dolgoztam, szerveztem, intéztem, és éltem, ahogy egy nappal előbb. Mindezt a felszínen. Különben meg kombináltam, mint minden nő. Én nem tudom, hogy a férfiak miért nem teszik, vagy miért tudják eltitkolni, de mi nők azonnal elkezdünk elméleteket gyártani. Jöjjenek az enyémek, amelyek azt hiszem általánosak."

A legutóbbi Tinder-naplót azzal zártam, hogy nem lesznek elvárásaim. Hinni fogok, mert hinni akarok. Közben meg azt vízionáltam, hogy a másnap nem biztos, hogy kellemes lesz, mert a 2023-as év ismerkedéseinek a kulcsszava a ghosting. Hogyan váljunk köddé egyik pillanatról a másikra, szó nélkül, jelzés nélkül…

Divatos kifejezéssel élve azt mondhatnám, bevonzottam. Másnap, azaz hétfőn, amikor nemhogy a fű nem nő, még a nap is nyugaton akar felkelni, nem jelentkezett Kristóf. Én, a tapasztalt, öntudatos, de mindig romantikára vágyó nő meg se lepődtem. Ja, de! Miféle hazugság lenne azt állítanom, hogy nem vártam reggel egy kedves üzenetet, pár érdeklődő sort vagy bármilyen életjelet. Vártam és nem jött. Rég megfogadtam, hogy én nem fogok elsőként jelentkezni, mondja bárki, hogy lehet, meg nem fontos, hogy a férfi lépjen előbb, stb. Én így döntöttem, mert ilyen vagyok (maradi, ódivatú, konzervatív). Úgy gondolom, adtam annyi jelet, hogy kétsége se lehetett afelől, hogy mi zajlik bennem. A vállamon ülő kisördög azonban azt duruzsolta egész délelőtt, hogy netán azt képzelem, a férfi gondolatolvasó? Mi lenne, ha mégis változtatnék az elveimen, mert olykor bejön, ha másképp állunk a dolgokhoz.

 
 

Szerencsére volt annyi munkám, hogy ne gondoljak folyton Kristófra, a telefont és csak tíz percenként néztem meg, ami eleve rekordnak számít. Hogy mit csináltam két tíz perc között? Természetesen aktívan dolgoztam, szerveztem, intéztem, és éltem, ahogy egy nappal előbb. Mindezt a felszínen. Különben meg kombináltam, mint minden nő. Én nem tudom, hogy a férfiak miért nem teszik, vagy miért tudják eltitkolni, de mi nők azonnal elkezdünk elméleteket gyártani. Jöjjenek az enyémek, amelyek azt hiszem általánosak. Nem jelentkezik, tehát:

  • Éjjel megállt a szíve, elvitte egy gyilkos kór, baleset érte, lényeg, hogy nem tud jelentkezni.
  • Meggondolta magát, mert van felesége, csak elhallgatta.
  • Mégse jöttem be neki, mert pl. nem volt elég fehér a fogam, vonzó az illatom, vagy mégis másféle nőt akar.
  • Több vasat tart a tűzben, és én az A, B, C verziók után mondjuk csak a K. vagyok. Netán a Zs?
  • Nem ér rá, mert a munkája teljes mértékben leköti. Na, ezt még én se hiszem el, hiszen írni pár gondolatot kettő perc. Olyan elfoglalt ember nincs, aki erre ne lenne képes.
  • Kicsit többet adott magából, mint akart, és rájött, hogy esze ágában sincs belebonyolódni egy új kapcsolatba.
  • Eleve csak szórakozott, én egy opció voltam a vasárnap délután eltöltéséhez.
  • Nem jöttem be, megjátszott minden pillanatot. Ez a legrosszabb, mert azt feltételezem, hogy hatalmas színész, és nem bízom se benne, se magamban. Őt leszólom, magamat meg hülyének tekintem, hisz nem láttam át rajta. Ez lehetetlen, nő vagyok tele millió szenzorral.

Ennyit a kombinálásról. Bennünket nőket arra nevelnek, hogy mindig maradjunk kedvesek, elfogadóak, várjuk türelmesen, hogy meghódítsanak minket. A mesékben is passzív királylányok szerepelnek, akik vagy félhullák(koporsóban fekve az erdő  közepén), vagy elzárják őket egy poros, fürdőszoba nélküli toronyba, esetleg elveszítik a cipőjüket, mert rohannak. (Könyörgöm, melyik nő hagyná el a báli topánkáját, csak mert sürgősen haza kell érnie?! Talán, aki ostoba, de a cipőt még ő se, hiába van szurokkal vagy bármivel bekenve a lépcső.) Várunk, hogy megküzdjenek értünk, hogy megöljék a sárkányt, az elrablót, és soha senki nem kérdezi meg az öreg király, mondd, édes lányom, mit szólsz ehhez a legényhez?

A királylányoknak mindegy. Csak érkezzen a szegény legény, hulljon le vagy kilencvenkilenc fej,  köztük pár igazán lehetett vonzó, de aki megmenti őket, az jó lesz. Mi van, ha egyszer is nemet mondott volna valamelyikük? Ha Csipkerózsika felébredve (nulla fürdés, fogmosás és egyebek nélkül), egyszer csak tágra nyílt szemmel kibökte volna: hű, de rusnya vagy királyfi, a füled is eláll. Akkor mi lett volna a mese vége?

Ám, mi nők folyton várunk. Csendben, illedelmesen, mert azt tanították nekünk, hogy más kezébe kell tenni az életünket. Kezdeményezni lehet, meg olykor vonzó is, mondják a pasik, de idővel azt vágják majd a fejünkhöz, hogy megöltük bennük a vadászszenvedélyt. Csak az a zsákmány érdekes, amiért küzdeni kell? Azt szeretjük igazán, ami vagy aki távolodik tőlünk? A megszerzett nő, férfi nem lehet érdekes hosszútávon? Ennyire ösztönlények lennénk?

Délután négy óra. Egy fia üzenet sincs a messengeren. Mi legyen? Írjak én?

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here