Tom Hanks, aki nemcsak Forrest Gumpként szerethető

“Az élet olyan, mint egy doboz csokibonbon, nem tudhatod, hogy mit veszel ki belőle” Forrest Gump

Tom Hanks a legszerethetőbb színészek egyike Hollywoodban. Nem hallunk kicsapongó életviteléről, nincsenek zajos botrányai, de évről évre haladva egyre sokoldalúbban mutatkozik be a filmvásznon. A 80-as,90-es évek vígjátékaiban még csetlett-botlott, komikusi vénája viszont már ekkor kiemelte az átlagból. A Philadelphia – Az érinthetetlenben már azért is szerettük, mert el merte vállalni az AIDS-es főhős szerepét. Az Oscar-díj pedig kétségkívül a legjobb helyre került abban az évben, de a következőben is, amikor megérkezett az utóbbi évek legkedvesebb, legmegindítóbb filmje, amelyben Forrest Gumpként tündököl.

Végtelenül kedves, figyelmes és barátságos együgyű figurája, amit teljes átéléssel közvetít. Nincs néző, aki ne szeretné a film végén magához ölelni. A végtelen egyszerűség, tiszta életszeretet és jóság, ami belőle árad, halhatatlanná teszi.  Neki könnyedén elhisszük, hogy jó élni, vagy ülni egy padon és várni. Talán a buszra, talán a szerelemre. Olykor viszont annyi is elég, ha beszívjuk a poros utca illatát.

 
 

“A mama mindig azt mondta, hogy ha új életet akarsz kezdeni, hagyd magad mögött a múltat”

Kell ennél nagyobb bölcsesség? Forrest Gump tanítása végtelenül egyszerű. Szeress, és hagyd, hogy szeressenek.

Tom Hanks-et azért szeretjük, mert leszámítva a sok elismerést, díjat, amit élete során begyűjtött, átlagembernek tűnik. Remek házasságban él, szívesen tölti idejét a gyerekeivel, nincsenek túlkapásai és még a koronavírust elkapva is pozitív tudott maradni. Mégis tiszteletreméltó a szerénysége, alázata. Filmjeinek úgy válik hősévé, hogy nem érezzük szerepjátéknak egyikben sem. Látjuk, hogy képes boldogulni egy lakatlan szigeten, de professzorként, űrhajósként és bármiként maradandót tud elénk tárni. A néző meg csak ül, bámulja a vásznat, és megemeli a kalapját. Vannak még igazi színészek, akiknek a mozi sötétjében a legjobbat is el merjük hinni. Azután kilépve a világosságba, hirtelen nem értjük, miért nem jön senki megmenteni ezt a furcsa világot, és rendet tenni ott, ahol a legsürgősebb lenne.

A filmvilágnak nagyon sok Tom Hanks-re, a való életnek meg még nála is több Forrest Gump-ra lenne szüksége. Mert:

“Minden nap történnek csodák. Nem mindenki hiszi, de hogy történnek, az biztos.”

Isten éltesse a nagyszerű színészt, aki ma, bármilyen hihetetlen is, 64 éves lett!

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here