Azt a kurva élet! Mik vannak! Ennél cifrábban is ki tudnám fejezni magam, de nem akarom, hogy elvigye döbbenetemet a trágárság. Szóval, a pi…ba! Meg egyebek…
Anyáról kiderült, hogy nem szent. Kavart egy idősebb pasival. Épp ahogy Luca, leszámítva, hogy Botond nem nős. Vagy ki tudja, mert még az is kiderülhet. Erre se számított senki.
Hogy én nem mentem aznap sehová, az is csoda. De hogy idejött hozzánk az a nyanya, az még inkább. És a karma tette a dolgát. Beolvasott anyucinak, ezzel együtt a nővéremnek és mindenkinek, aki annyira okos volt, hogy azt hitte, IQ bajnokságot nyerne, ha részt venne rajta. Alig bírtam ki, hogy ne jöjjek ki a szobámból, hogy ne ordítsak fel diadalmasan. Vajon mi lesz, ha apa megtudja, hogy a mi családunk se jobb másokénál, pedig mindig ezt akarták elhitetni velem?
Az első meglepetés után kibuggyant belőlem a röhögés. Gondoltam, kiírom az Instára, vagy csinálok egy cuki posztot a TikTokra Családi titkok címmel, de aztán letettem róla, mert féltem, hogy apa megölne, anya meg feldarabolna. Lucát meg se említem…
Amikor elhúzott az öregasszony, vártam egy ideig. Hagytam, anya hadd higgadjon le, kezdjen csak főzni, és amikor a már pirított hagyma szaga is elpárolgott, megjelentem.
– Te itthon vagy? Mikor jöttél? – nézett rám a drágalátos anyukám, akinek viszonya volt egy házasemberrel.
– Amint látod. Nem voltam sehol.
– Á! – ennyit bírt kipréselni.
– Anya…– kezdtem. – Láttam, hogy elsápad. Tudta, hogy tudom.
– Jól gondold meg Zsófi, mit mondasz, mert a szavak sose szállnak el. Látom az arcodon, hogy bántani akarsz…Szóval?
– Én? Bántani?! – kérdeztem vissza ártatlanul. Anya kezében egy pillanatra megállt a fakanál. Aztán tovább pirította a darált húst. – Engem csak az érdekel, mi a fenét tudnak azok a vén hapsik, akiknek odaadjátok magatok a nővéremmel?
Láttam rajta, hogy elevenébe döftem.
– Sejtettem, hogy érdekelni fog. Gondolom, nem tudományos értekezést szeretnél hallani.
– Nem bizony!
– Hidd el, sose tudhatod előre, mibe sétálsz bele. Nem tervezi az ember előre, hogy rossz lesz. És most nem Lucáról beszélek. Fiatal voltam, hiszékeny, és persze a csapda olyan vonzó volt, hogy nem hagyhattam ki.
– A csapda? Hisz egy negyvenes apáról beszélünk, nem?
Nem válaszolt azonnal. Gondolom, nem tudta megmagyarázni, hogy mit talált benne vonzónak, ezért inkább egy sűrített paradicsommal vívott csatát, mert a konzervnyitó olyan elhasznált volt, hogy nem akarta felnyitni. Amikorra sikerült, diadalmasan elmosolyodott.
– Nem hiszem, hogy értenéd…
– Csak próbálkozz!
– Azon túl, hogy nem tartozik rád, hiszen nem is éltél, én meg még férjezett se voltam, elmondom, mit éreztem. Azt, amire mindenki vágyik: figyelmet és kedvességet kaptam. Az a férfi úgy kezelt, mint egy igazi királylányt, és ez tetszett.
– Miközben otthon várta a felesége meg a fia.
– De erről csak ő tudott volna mesélni…Én nem ismertem azt az énjét. Amikor kiderült, húztuk egy ideig, majd kiléptem belőle.
– Bántad?
– Félig igen, félig nem. Nem volt szabad bánnom, de addigra már szerettem őt. Tudod, Zsófi, annak, aki nem szerelmes, nehéz a szerelem természetéről mesélni. Aki kívül van a körön, röhejesnek találja.
– Ez telitalálat – mondtam. – Tényleg az. Főleg, mert szép lány voltál, és mégis megaláztad magad.
Miután anya a fűszereket is rászórta a húsra, meg a paradicsomot is rákanalazta, teljes testével felém fordult.
– Ítélkezni a legkönnyebb. És tudod, kislányom, ha szégyellem is, amit tettem, nem bánom. Akkor azt éreztem jónak. Ne legyél biztos benne, hogy neked nem lesznek furcsa döntéseid.
– Szeretem, hogy a felnőttek mindent meg tudnak magyarázni! – jelentettem ki gúnyosan. – Azt hiszem, a mi családunkban ezután nincs sok helye a prédikációnak, nem gondolod?
– Eddig se volt. A vélemény nem egyenlő a prédikációval.
– Apa agresszívan reagált, te belekeveredtél egy mocskos kapcsolatba, Luca meg apakomplexusos. Csodás családom van!
– Neked meg fű van a szobádban, ezt ne feledd hozzátenni, de az is lehet, hogy akad más is! – szólalt meg ekkor a nővérem. – Így érdemes lenne saját magaddal foglalkozni, nem igaz?
– Micsoda? – kiáltott fel anya?
– Zsófi, ez igaz? – lépett be ekkor apa. A konyhában megállt a levegő, és egy ritka pillanat erejéig senki nem mondott egy mukkot se. Utána zengeni kezdett a ház.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
