– A fene egye meg az összes nőt ott, ahol van! – gondolta Nándor sokadszorra.
Ötvenkilenc éves volt, de nem tudott nélkülük élni. Volt dolga már mindenfélével és a számát sem tudta, hányan fordultak meg az ágyában, de mély nyomot egy sem hagyott benne.
Lassú mozdulattal pucolta a hagymát, a répát és a petrezselymet. Olyan volt ez, mintha nőket vetkőztetne. De azért mégiscsak zöldségek voltak, legalább tudtak hallgatni. A mai nők semmit nem tudnak. Pofáznak megállás nélkül, a főzéshez nem értenek, de mindnek nagy elvárásai vannak. Wellness a varázsszó.
– Aki kitalálta, az is egy nagy barom volt, és csak nő lehetett – mondta félhangosan.
Mi a jó abban, ha az ember hol a medence szélén fekszik, hol a szaunában kínlódik, hol meg valami kavicsokat kell taposnia, mert az használ? A legbosszantóbb, hogy még fizetnie is kell érte.
A középkorú nők már semmit nem akarnak, vagy csak annyit, hogy fiatal masszőrfiúk kényeztessék őket elhitetve, jó a testük, még ruganyos, no meg sima, és ezért egy másik férfi perkáljon. Mire az ember eléri a hatvanat, nyugodtan megállapíthatja, ahhoz a „húsleveshez” neki már nem sok köze van. A vasárnapi még elmegy. Rak majd bele egy kis fokhagymát, csípős paprikát és rendben is lesz.
A fazékba szánt csirkehús omlós volt. Nándor szerint a legjobb, mert ha sokáig főzi, akkor a hús egészben leolvad a csontokról.
Gittáról persze nem olvadt volna le, még a több kilónyi zsír sem, amit olyan gondosan tagadott. Úgy jelentkezett a társkeresőn, hogy képet sem mert feltenni. Igen gömbölyű volt, egy pöccintéssel lehetett volna gurítani. Persze a belső szépségről papolt. Hogy a fenébe ne tette volna, amikor neki külső nem volt? Ezek az elhízott tubicák mind lelki segélyszolgálatot működtetnek ez ezer százalék, mert testire nem képesek, azaz velük nem képes senki.
Nándor váratlanul rájött, hogy a kövér nőknek húsleves szaguk van. Hagyma és főtt tészta szaga árad belőlük, amit aligha lehet mással összetéveszteni.
A gyomrának tartalma ennek örömére elkezdett felkúszni a torkába, de valahogy lenyomta. Mi a bánatért nem lehet egy normális, rátermett nőtt találni, aki hangosan nevet, tud főzni és az ágyat sem az ördög játszóterének hiszi ebben a korban?
Még női magazinokat is lapozgatott az utóbbi időben, hátha rájön a titok nyitjára, de a magazinok csak divatról és receptekről szólnak.
Feltette a fazekat a tűzhelyre és a lángot egészen kicsire vette. A telefonja halkan pittyent egyet. Ezt várta! A tegnapi nőt, aki klasszisokkal jobb volt, mint a gombócforma. A képen csábosnak tűnt, és azzal kecsegtette, ráér délutánonként sétálni a belvárosban úgy, hogy nem akar magának vetetni semmit. Mert, hogy önálló és jómódú. Ezt nem így mondta, de a férfi így értette.
A messengeren valóban Éva írt vissza neki. A képen hatalmas szájjal mosolygott és sugárzott belőle az élet. Nándor bizseregni kezdett. Lehet, hogy mégiscsak megszánták a fentiek és küldtek neki egy ilyen csinos macát, hogy ne unatkozzon már ennyire a nyugdíj közeledtével?
Az üzenet pusztán ennyi volt: El tudsz vinni pénteken wellnessezni?
Nándor feje vörös lett és izzani kezdett. Tényleg ezt kellett írnia? Ennek a kivételesen jó nőnek is? Akkor aztán végképp nem számít, hogy kivel megy. Azt fogja választani, aki megelégszik az olcsóbb kikapcsolódással.
A víz lassan forrni kezdett. A hab a fedőt emelgette. Hasonlított egy gőzfürdőre vagy egy rosszabb minőségű hullámmedence mozgására. Szórt még bele egy jókora adag Vegetát. Az ötlet ebben a konyhamelegben úgy érkezett a fejébe, mint egy robogó gyorsvonat.
Versenyeztetni fogja a nőket. Licitáljanak csak, ha annyira a szaunába vágynak. Aki kevesebbet akar, az juthat vele legmesszebbre. Majd csak kiderül, melyikük hajt a pénzére. Bár azt egyikük sem tudhatta, két hete négyese volt a lottón és abból azért kijött volna egy pár olcsó wellness-nap Ráckevén.
Otthagyta a rotyogó fazekat. Előkereste a régebbi jelölteket is és meghirdette a versenyt. Egyelőre gondolatban. Mindnek írni fog!
A csirkelábak meg ez alatt versenyt úsztak a leves-medencében.
Nándor nyelt egyet és elvigyorodott. Győzzön az olcsóbbik!
fotó: Pinterest
