30!30!30! Szól a vészharang?

Idén leszek 30. Csodás… Emlékszem, legutoljára a 28. szülinapomra mondtam azt, hogy oké, ez még király, érett, felnőtt nő vagyok, a híres 3. X még 2 év, odébb van az.

A 29. szülinapom már inkább volt pánik és rettegés. Gyerekként én is azt hittem, hogy ilyenkorra már lesz egy hatalmas családi házam, ami nyugodtan szerepelhetne a Széplak vagy az Otthon borítóján. Ja és persze gazdag leszek, mert valami ultramenő munkám van, aktatáskával és tökéletesen belőtt séróval.

A 30. születésnapja előtt szerintem mindenki legalább egyszer rákeres valami hasonszőrű cikkre. Ha azt kutatod, miért jó 30-nak lenni, fogsz találni megnyugtató válaszokat, de legalább ugyanennyi “Úristen, 30 lettem” témájú pánikkeltő irományt is. Egyébként az előbbiek úgy vélem, sokat segíthetnek, de tény, hogy a 3. X-et kevesen várják kitörő lelkesedéssel.

Bevallom, én is így vagyok ezzel. Próbálom csak egy számnak felfogni, de nem várom olyan tűkön ülve, mint a 18. vagy 20. szülinapomat. Mert a 30 több szempontból is szívás. Először is, én azt érzem, hogy egy korszak le fog zárulni. A bulis-pasizós 20-as évek, amikor vajmi kevés felelősséggel tartoztam bárki és bármi iránt. A részeg “négyeshatosozás”. A kollégista életmód és a jövő problémáinak figyelmen kívül hagyása.

Aztán rájövök, hogy ez butaság, 3 éve kapcsolatban élek, utoljára két éve buliztam, akkor is csak egy lánybúcsú apropóján, nem saját indíttatásból. Ráadásul a tüc-tüc zenétől mindig is vérzett a fülem, viszont egy táncházba vagy koncertre nem csak a 20-25 éves korosztály jár. Persze a pénzre most már oda kell figyelnem, és felelősséggel is tartozom mások iránt, és igen, ez szívás. Ugyan 21 éves korom óta önfenntartó vagyok, de spórolni sosem sikerült. Valamikor ezt is el kell kezdeni.

Sebaj, jön a második mumus: öreeeeg vagy! Hát, tényleg felszaladt egy-kér ránc az arcomra, a hajam is ritkásabb, de ez van, ezt kell szeretni. A hamvasságom már sosem fog visszatérni, így hát máshogy kell szépnek lenni. Úgy gondolom, egy nő 50 éves koráig igenis tud vonzó lenni, és lehet hőbörögni, hogy mi van a még idősebb korosztállyal, de legyünk őszinték, ők már javarészt kiestek a játékból.

Na meg nem szabad magamat elhagyni. Próbálom a mekit elkerülni, minden nap eszem gyümölcsöt és rendes főtt ételt, és most, hogy itt a jó idő, eljárok futni a parkba, bármennyire is gyűlölöm. Ráadásul mindezt nem azért, hogy „szép maradjak”, hanem azért, hogy viszonylag egészséges legyek.  Szerencsére nagyjából meg vagyok elégedve a külsőmmel, ebből pedig jön az a fajta belső kisugárzás, amire a férfiak annyira rá vannak kattanva. Egy érettebb nőben is bőven meglátom a szépséget, úgyhogy valószínűleg 45 éves koromban is hellyel-közzel elégedett leszek magammal.

De kevesebbet fogsz érni a munkaerőpiacon! A Hr-esek a fiatal, terhelhető, aprópénzzel megelégedő pályakezdőket szeretik. Igen, de egy ilyen helyen nem is szívesen dolgoznék. Normálisabb cégeknél értékelik a tapasztalatot, és nem futnak ki a nagyvilágból azért, mert nő vagy és jó eséllyel hamarosan szülni fogsz. És ha már szülés. Ez valószínűleg nem normális, de baromira nem szeretnék gyereket. Egyelőre nem érzem azt, hogy ez meg fog változni, persze ki tudja. Nyilván bennem is ott kong a vészharang, hogy ez nem opció, nem szülhetek majd ötven évesen, de egye fene, legfeljebb majd örökbefogadok, és megmentek egy életet. Nem kell mindent túlgondolni.

Mindent összevetve, a 30 egy ijesztő szám, mégsem hiszem, hogy feltétlenül kétségbe kell esni. Szuper, ha cselekvésre sarkall, de a mai világunkban amúgy is mindennek tegnapra kell készen lennie – és ez nem jó. 30 után még ugyanúgy fogok tudni utazni, élvezni az életet, hiszen a nagyobb betegségek (remélhetőleg) elkerülnek. A boldogság pedig mindenkinek mást jelent, nyilván vannak fokozatok a család, a karrier és a szórakozás területein belül is. Határvonalnak kell tekinteni, de messze nem olyan vastag és kiradírozhatatlan, mint ahogy akár a te fejedben is él.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here