„Az egyedül kirándulás másfajta terápiát nyújt, mint a csoportos. Ha barátokkal vagy családdal van az ember, akkor alkalmazkodik a többiek ritmusához, gondolatait alárendeli a társalgásnak. Egyedül sokkal eredetibb az élmény. A gyaloglás felveszi annak a ritmusát, ami az ember fejében lejátszódik. Még jobb, ha olyan helyen jársz, ahol még soha nem voltál azelőtt. Távol a kedves helyek befolyásától a gondolatok teljesen váratlanul pattannak ki a semmiből, szabadon cikázhatnak gondok, ambíciók, aggodalmak és szerelmek között. Kulcsfontosságú, múltbéli jelenetek hívatlanul újra fókuszba kerülnek. Erős érzelmek futnak végig rajtad újból, majd egyszerre csak anélkül, hogy észrevennéd, ott állsz a világ tetején.”
(Pete McCarthy)
A legtöbben, amikor elered az eső, lemondják a kirándulást, mert ugyan ki akarna bőrig ázni, sáros utakon és fűben sétálgatni? Pedig a természet szerelmeseit ez nem állíthatja meg, ők tudják, hogy az eső nem ellenség, hanem díszlet, amelyben a világ új arcát mutathatja meg. Olyan élményekben lehet részünk, ha figyelünk, ha valóban óvatosak vagyunk, amilyeneket napsütésben sosem tapasztalhatnánk meg.
A levegő más illatú lesz, megtelik üde frissességgel, a fák levelein csillognak a vízcseppek, a világ kissé elhalkul. Esőben kirándulni olyan, mintha titokban sétálnál egy helyen, amely máskor zárva van. Ez pedig a természet szíve, ami kitárul, hogy beléphess.
Persze, nem árt egy kis előkészület, mert elszántság és kedv ide vagy oda, azért esőkabátra szükség van, ahogy vízálló cipőre is, és a táskánkban elhelyezett termosz forró tea vagy kávé segítségünkre lesz.
Aki ilyenkor útra kell, nemcsak a tájat fedezheti fel, hanem azt a büszkeséget, amellyel leküzdötte lustaságát, és rugalmasan lépkedhet a választott úton, míg mások a kanapén heverésznek.
Esőben minden intenzívebb. Ha belevaló túratársakkal vágsz neki, akkor együtt nevethettek azon, hogy mennyire sárosak lettetek, hogy a hajad úgy áll, mint a megfútt szénaboglya. Ezekből a pillanatokból lesznek később a legszebb emlékek. Eláztunk, dagonyáztunk a pocsolyákban, mégis életünk egyik legjobb napja lett. Ráadásul esőben sétálni felszabadító. Nincs rohanás, tömeg és a telefon is a táska mélyén lapul. Csak te, a természet, és az eső hangja. A szürkeségben ott rejlik majd a csend, a béke, és talán a nevetés is, ha hagyod.
A legjobb kirándulások nem biztos, hogy a tűző nap alatt születnek. Néha a pocsolyák, a sár teszi őket azzá, az eső lemossa rólad a stresszt és fáradtságot. Szóval, ha legközelebb esik, ne tedd el a hátizsákot. Öltözz fel jól, húzd fel a kapucnit, és vágj neki bátran! Ingyen van, mégis sokat adhat. Megfázni bárhol lehet, nem egy ilyen kirándulás lesz a fő ok, elhiheted. Lehet, hogy a bakancsod sáros lesz, a kabátod meg vizes, de a lelked megtisztul. Bízz a természet erejében!
Bármennyire is közhelyesnek tűnik, a napsütés nem az égen, vagy nem feltétlenül ott, hanem bennünk és a hozzáállásunkban kezdődik! Próbáld ki!
Kép forrása: Pinterest
