A siker receptje. Tényleg ennyi lenne?

Gyerekkoromban hetente váltogattam a “Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre a választ. A vicc az, hogy most sem vagyok sokkal előrébb. A világ túl színes és érdekes ahhoz, hogy egyetlen dolognál leragadjak.

Na de ne szaladjunk mindjárt ennyire előre! Olyan 6 éves lehettem, amikor megpillantottam a tévében egy gyönyörű balerinát – még most is látom lelki szemeim előtt szigorú, ám tündérszép arcát. Akkor azt gondoltam: nekem ez kell! Édesanyámat könnyen meggyőztem, hogy irasson be a helyi balettiskolába, titokban bizonyára még büszke is volt rám. „Röpke” 6 év kínszenvedés a táncteremben (de komolyan, a balett tök szívás), mindeközben figyelmem egyre inkább két, teljesen különböző dolog felé terelődött: a bűvészkedés és a csillagászat világa felé.

Egyik karácsony alkalmával a bátyám kapott egy komplett bűvészkészletet, amit azonnal birtokba is vettem. Iskola után képes voltam órákig elszórakozni a varázspálcával és az eltüntethető selyemkendőkkel. Családi összejövetelek alkalmával mindig előadtam a tudományomat – a családtagjaim pedig voltak annyira jófejek, hogy úgy tegyenek, mintha nem jöttek volna rá a trükkökre.

A bolygók és galaxisok világa viszont engem varázsolt el, semmi másra nem vágytam, mint egy hatalmas távcsőre – a szüleim ezt persze nem engedhették meg maguknak. Meggyőződésem volt, hogy kvazárokkal és fekete lyukakkal fogok foglalkozni – amíg tudomásomra nem jutott, hogy a csillagászat alapja a matematika. Mivel anno már a szorzótáblával is gondjaim támadtam, hagytam az egészet a francba.

A sor hosszan folytatható. Évekig elbűvölt a régészet világa (kár, hogy a szakma nagyjából éhenhalással fenyeget), majd jött az éneklés, a rajz és az írás. Szerencsétlenségemre a lista egyre csak bővül, én pedig nem tudok egy szerelemmunkánál megállapodni. Pedig egy nap nekem is csak 24 órából áll. Meggyőződésem, hogy nem vagyok ezzel a problémával egyedül – és hát valljuk be, ha leteszed a voksod egy szakma mellett, akkor úgy érzed, cserben hagytad a többi lehetőséget.

Viszont a valamit valamiért elve alapján nem lehetsz egyszerre főállású anya, közgazdász, mixer és író. Ritka rossz egy érzés volt, amikor erre rájöttem, de sajnos ez van, ezt kell szeretni. El is kezdtem kutakodni, hogyan lehetnék ennyi érdeklődési körrel céltudatosabb. Ha ugyanis csak sodródom az árral, és nem választok ki egy területet, akkor semmiben sem lehetek sikeres.

Valamelyik nap egy érdekes történetre bukkantam. Vagy igaz, vagy nem, egy milliárdosról szól, aki épp tett egy hétvégi kiruccanást a magánrepülőgépén a pilótájával kettesben. A pilóta is szeretett volna olyan sikeres lenni (bár személy szerint én már pilótaként is büszkén döngetném a mellkasomat), mint a repülőgép tulajdonosa, így persze megkérdezte, mi a titka. A milliárdos megkérte a férfit, hogy írja össze a 25 legfontosabb dolgot az életében, majd ebből karikázza be az 5 leglényegesebbet. A pilóta így is tett, meg is örült magának, de jó, megvan az az 5 dolog, amire koncentrálnom kell, és az a 20, amire kevésbé. A milliárdos kijavította, mondván: ezt a 20 dolgot zárd ki az életedből.

Nem feltétlen vagyok oda a nagy életbölcsességeket tartalmazó sztorikért, de ez azért elgondolkodtatott. Hogy ha sikeres akarsz lenni valamiben, tényleg nem szabad másra pazarolni az energiádat. Gondolj csak bele, hány találkozóra mész el pusztán illemből, mennyit lógsz a facebook-on, mennyi időt töltesz házimunkával. Ez mind-mind elvesz az erőtartalékaidból, de főleg az idődből.

Nem mondom, hogy ez a módszer fogja feltétlenül megváltoztatni az életedet, de kipróbálni érdemes. És persze légy nyitott a változásokra, de ne szakadj szét azért, csakhogy egy lehetőséget se szalassz el!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here