A sors új lapokat oszt – 7. rész

– Szia. Bocs, hogy csak most hívlak, de korábban nem voltál elérhető, utána meg máshogy alakult. Arra gondoltam, hogy kérnék egy kis gondolkodási időt… nem, én is jól éreztem magam a randin. Csak tudod, te egy nagyon tiszta nő vagy. Aki nem ilyen embert érdemel, mint én… Tudom. És ne haragudj. Jó… Jó éjt neked is.

Aznap éjjel egyiküknek sem jött álom a szemére.

A sorozat további részeit itt olvashatod

Egyszerűen nem hitt a fülének. Egy tökéletes randi után – amelynek szinte minden pillanata vagy finom puha, vagy éppen izzó és feszült volt, de unalmas egyáltalán nem – hirtelen rideg elzárkózás? Ilyen még sosem fordult elő vele – nem, mintha annyi fickója lett volna, de akkor is… talán az volt a baj, hogy nem csókolóztak a végén? De hát ő egyszerűen nem olyan fajta lány, na. Ezen mit nem lehet megérteni? Na, ha viszont tényleg ez az oka annak, hogy Ákos őt ilyen orvul dobta, akkor nem is baj: jobb, ha az elején derül ki, hogy valakinek csak arra kellett volna.

A lelke mélyén mégis érezte, hogy nem ilyen egyszerű a helyzet: valami mély és fájdalmas dolog lehet a háttérben. 

 
 

Munka után fogta a telefonját, és a “Kedvencek” közül kiválasztotta a számára olyan kedves nevet. Röviden beszélt, majd felpattant a bringájára, és nyakába vette a késő délután mindig olyan nyugtalanul lüktető belvárost. 

Az anyjához igyekezett. Nála mindig kibeszélhette a dolgait, elsírhatta a bánatát. Anyának hívta, hogy ne kelljen mindenkinek magyarázkodnia, de igazából Eliza nem a vérszerinti anyja volt. Sőt, Elizának soha nem is szólította senki, mindenki csak úgy ismerte: Aja. Így hívták a nála nevelkedő, beszélni és járni tanuló kicsik, ezért ő is, – meg persze Andris és Csaba, akikkel egyszerre kerültek hozzá a gyermekotthonból – “Ajázta”. A két fiúval kisiskolás korukban kerültek Ajához, aki gyermektelen nőként adta nevelőszülőségre a fejét. Noha nem volt korábban tapasztalata a gyerekekkel, keményen állta a sarat: őt és a két fiút szeretettel és következetesen nevelte… aztán jöttek a kisebb-nagyobb babák, akiktől időnként el kellett búcsúzniuk: meghatódott nénik és bácsik örökbe fogadták és elvitték őket. Végül hárman maradtak Ajánál – ők nem kellettek más néniknek és bácsiknak. De nem is bánták. Aja végig kitartott mellettük – pedig nem voltak egyszerű kamaszok – most meg már Andris, Csaba és ő is a saját útjukat járják: mindhárman szociális területen dolgoznak.

Aja fanyar kávéillatban és a frissen mosott ruhák tiszta vízpárájában ülve várta őt. A nő egyet jelentett neki mindennel, ami jó: szeretet, béke, otthon, kedvesség. Ha Aja nincs, ma ő sem dolgozna csecsemőosztályon, nem lenne képes adni, adni, másokért élni és égni. 

Hosszan ölelte a kasmírpulcsis asszonyt, aki rögtön tudta, hogy valami nincs rendben vele, így csak annyit mondott: “Na, mesélj, ki az?”
– Honnan tudod, hogy valaki van a dologban? – kérdezte teátrális hanglejtéssel, hisz pontosan tudta, hogy nevelőanyja mindig a veséjébe lát. – Ákos a neve. Képzeld, a barátaim mutatták be őt, és már volt is egy randink. Aztán tegnap felhívott, ahogy megígérte, de nem újabb találkozót kért, hanem elhajtott.
Hmm. Nem hangzik túl jól. De talán nem is baj, ha már az elején kiderült, hogy csak röpke tervei voltak veled, ami, ahogy ismerlek, nem jött neki össze – szólt ki Ajából a sokat látott bölcs nő.
Először én is így gondoltam. De nem hagy nyugodni a dolog, mert ez nem illik a képbe. Tudod, kiderült róla egy nagy titok. Elgázolt egy embert. Megjárta a poklokat, bocsánatot kért a családtól, és azóta is vezekel. Gyermekkórházakat támogat, vannak családok, akik mellett évek óta kitartóan segít, például egy mozgássérült kisfiút és egyedülálló anyukáját is el-elkísér különféle vizsgálatokra. A randin ezt átbeszéltük, és mondtam is neki, hogy én ezen át tudok lendülni, ne aggódjon.
Ahhh, borsódzik a hátam. Olyan, mintha a lelki társadat jellemeznéd, teljesen egyformán éltek és gondolkodtok! – hőkölt meg Aja, pedig nem szokta össze-vissza változtatgatni a véleményét.
– Ugye? Én is ezt mondom! Ráadásul volt terápián, és erről még nyíltan beszél is, szerintem a legtöbb pasi ezt titkolná, de ő nem… és ezért is annyira becsülöm. Na, mindegy, szóval a terapeuta hatására elkezdett fotózni. Elképesztő, micsoda alkotások kerülnek ki a kezei közül – a szívét használja a kamera lencséjeként – lelkendezett szerelmesen.
– Tudod, hogy én mindig is egyedül voltam, ami nem véletlen. Csalódtam, nem kicsit. Elegem is lett az egész párkeresésből… aztán meg nevelőmami lettem, és már nem is fért bele a képbe egy idegen férfi. Na, mindegy. Ennek ellenére nem ezt szánnám neked. Nem is hiszem, hogy ilyen fiatalon tudatosan a magányt kellene választanod… szóval, szerintem adnod kellene neki még egy esélyt… tudom, tudom, büszkének neveltelek… most mégis azt tanácsolom, írj neki, és mondd el, hogy szeretnél még vele találkozni. Hogy úgy érzed, nektek dolgotok van egymással – halkult el Aja, és hagyta, hogy a konyhában felgyülemlett feszültség elüljön.

Percekig ültek egymással szemben: az egyik nem hitte volna, hogy valaha ilyet fog tanácsolni, a másik nem gondolta volna, hogy lesz ereje ezt megfogadni… 

Hosszan búcsúztak, pedig hetente egyszer azért mindig megtalálták a módját, hogy találkozzanak. Most mégis olyan jól esett neki az ölelés, a kedvesen bátorító szempár melege. Hazáig fogalmazgatta azt a pár soros üzenetet, amit Ákosnak szánt. Aztán, miután elment aludni, még bepötyögte a messengerbe: “Szia, Ákos. Sajnálom, hogy így alakultak köztünk a dolgok – és azt is, hogy nem tudhatom meg, miért. Megpróbálom elfogadni. Remélem, menni fog. A szoborparkban készült fotókra azért még kíváncsi lennék. Megmutatod?” – nyomott egy küldést, és az éjjeliszekrényre tette a kütyüt. Este fél tizenegykor nem várt választ. Meg igazából amúgy sem.

Lekapcsolta a lámpát, de mégis fényben játszott a szoba: üzenete érkezett. “Szia. Meg. Nyomtattam is neked belőle. Holnap hívlak. Jó pihenést.”

“Hát, vadászkutya legyek, és csattogjon a fülem, ha ezt a srácot valaha megértem.” – vonta fel a szemöldökét, és magára húzta a takarót.

Folytatás kedden

Előző rész

fotó: Pinterest

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here