Könyvek, játékok, édességek mindenütt a konyhapulton. Szelektálunk, válogatunk, pakolgatunk, beszélgetünk. Készülődünk. Az ötből a negyedik közös karácsonyunkra. Az elsőt még a gyermekotthonban ünnepelte.
“Ezt nem nekem vetted?” – kérdezi kicsit reménykedős, kicsit szomorú kíváncsisággal. “Nem, kisfiam, ezt annak a gyermekotthonos kisfiúnak, aki mástól nem fog ajándékot kapni, csak tőlünk.”
“Neki még nem találtak anyukát?” – fürkészi okosan a párhuzamokat a saját múltjával. “Nem, neki még nem.”
Nem kérdez többet. Nem is hisztizik a dobozba zárt ajándékok után. Csendben vagyunk. Így is maradunk. A doboz megtelt, még vetünk a tartalmára egy pillantást, majd lezárjuk.
Az advent: adás. A múltról el nem feledkezve. Hálát adva a jelenért.
