A VIII. kerületi fiúbandák közül, Gólya és társai örvendhettek a legkétesebb hírnévnek. A velük egykorú srácok rettegtek a cérnavékony, becenevét is hosszú lábáról kapott önjelölt főnöktől. A rendőrök régóta pályáztak a kis csapatra, de Gólya, fiatal kora ellenére a sorstól – talán pont vékony testalkatának ellensúlyozásaként – egy felnőttnek is becsületére váló intelligenciát kapott ajándékba, és kifinomult érzékkel kerülte el a sokak által oly hőn vágyott lebukást. A kerület nagyfőnöke régóta kísérte kiemelt figyelemmel a cingár fiú ténykedését saját területén. Ma este úgy érezte, eljött az idő…
Magához hívatta Gólyát, aki magabiztos léptekkel tette meg a régi bérház földszintjétől a tetőn található luxuslakás medencéjéig tartó utat. A főnöknek tetszett a fiú bátorsága, saját fiatalkorára emlékeztette, amikor még senkitől sem félt.
– Feladatom van neked. – szólt a fiúhoz, aki kíváncsi, sugárzóan zöld szemeivel szinte átvilágította őt.
– Ma este nem érek rá, mert apa szülinapja van, onnan nem hiányozhatok. – hangzott a határozott válasz. A főnök elmosolyodott, és büszkén figyelte a fiút, akinek az apja, mindennél fontosabb. Bárcsak ő is tudott volna így érezni… de az már a múlt.
– Ez egy holnapi meló. Hányan vagytok?
– A három spanom, Basa, Kígyó, Törpe, és én.
– Behajtás menni fog?
– Persze.
A főnök elmondta a másnapi feladatot, és elengedte a fiút, hogy időben otthon legyen.
Reggel Gólya és csapata várta a megbízót, akinek a pénze miatt Hatvanba kellett menniük. 5 perc késéssel futott be a könyvelő kinézetű 40 év körüli pocakos férfi a Skodájával.
– Hányan lesznek a házban? Mennyivel tartoznak? Maga is jönni akar, nézni? – kérdezte a férfit.
A könyvelő sunyi arcán látható volt, hogy nem 4 kamaszt várt ügyének elintézésére, de lelkiismeretesen válaszolt.
– 4-5 kigyúrt pasira számítsatok, 3 milkával tartoznak, és én is akarok jönni, de a saját kocsimmal.
Gólya végignézett saját 20 éves 125-ös piros Polskiján, és felröhögött.
– Na azt nem csodálom. Induljunk.
Basa és Kígyó, akik együtt a 240 kilót súrolták, beültek a Polski Fiat jobb oldalán, amitől a kocsi úgy nézett ki, mintha azon az oldalon mindkét kerék defektes lenne.
– Marhák!! Üljön már valamelyik dagadt g..ci mögém is! – kiabálta el magát. Törpe, aki Gólya mögött ült, helyet cserélt Basával, és ölébe lökte a 4 baseball ütőt.
Gólya az első benzinkútra kanyarodott, nyomában a megbízóval.
– Adjál pénzt naftára. – szólt a rókaképűhöz, aki bár vonakodva, de kifizette, hogy a kamasz életében először tele tankolja csotrogányát.
Másfél óra alatt értek el a célhoz. A megbízó egy sarokkal arrébb megállt kocsijával.
– Nem úgy volt, hogy nézni akarod? – kérte számon rajta Gólya, a sunyi távolmaradást.
– Jó lesz nekem itt is.
A fiú megvonta a vállát és a baseball ütőket lóbálva, a csapat átugrált a romos vályogház kerítésén. Basa vállának nem tudott ellenállni a farost lemezből készült vékony ajtó, hirtelen bent találták magukat a házban. A szoba közepén egy vékony nő állt vacogva, karján egy három év körüli gyerekkel.
– Hol vannak a f@sszopók?? – kezdte a mondatot kiáltással Gólya, de mire a végére ért, hangja elhalkult és megilletődve nézte a nőt.
– Csak mi lakunk itt. Ugye a tartozás miatt jöttek?
– Na, akkor csak jó helyen járunk! Igen!
– 3000 forintot tudok adni, és akkor már csak 27000-el tartozunk.
Gólya azt hitte álmodik… Most ért el tudatáig, hogy a nő és gyermeke azért van vastagon felöltözve, mert a házban nincs fűtés, és a nő a saját testével melegíti gyermekét.
– 3 milliót akartál mondani?
A nő eddig is hófehér, vitaminhiányos bőre most még sápadtabb lett, és látszott, hogy csak az tartja vissza az ájulástól, hogy kezében tartja gyermekét.
– Én csak 100 000 forintot kértem kölcsön a férjem temetésére, amiből már 70 ezret sikerült megadnom az elmúlt 7 hónapban. De most a hideg miatt, nehezebben jutok el munkát végezni a központba.
Gólya érezte társai kérdő tekintetét a tarkóján, és vérének pulzálását halántékán.
– Van erről valami papír?
– Persze.
A nő remegő kézzel nyújtott át egy meggyűrődött zsírpapírt, melyre a kölcsönadó csak annyit írt: A mai napon, kölcsönadok 100 000 forintot, havi 300% kamatra. Név, aláírás.
Gólya egyetlen mozdulattal tépte ketté a papírt, és szólalt meg halkan.
– Nem tartozol. Fiúk! Kifelé!
Mintha a holdon járnának, a gravitáció törvényeinek ellentmondva ugrottak át a kerítésen, és megvadult hordaként úsztak a levegőben a megbízó felé. A férfi érezvén a bajt, kapkodva próbálta a slusszkulcsot a helyére dugni, de már késő volt. A baseball ütővel betört szélvédő szilánkjai, mint ezer apró nyíl hullott a fejére. Csukott szeme miatt nem láthatta, ahogy Gólya másodszorra is meglendíti az ütőt és a betört nyíláson keresztül súlyt le áldozatára. A könyvelő már nem hallhatta a szitkozódó szavakat, mert elájult.
A csapat otthagyta a vérben úszó férfit és mintegy kontrasztként, visszaült a vérpiros csodába, és elindultak vissza a városba.
– Mit fog szólni a főnök, Gólya? – kérdezte a nem éppen IQ-járól híres tagbaszakadt Basa.
– Majd kiderül. Ti ne aggódjatok, az én döntésem volt. – nyugtatta társait a kisfőnök.
Este ismét megtette a bérház felső szintjéig az utat, ami most sokkal hosszabbnak tűnt, mint elsőre. A főnök a medence szélén várta a fiút, aki részletesen elmesélte a mai napot.
A főnök érezte, hogy megtalálta azt, akit keresett. Gyermektelen lévén, nem volt senki, akinek átadhatná a stafétabotot, de itt ez a fiú… Helyén van a szíve, és erősebb az igazságérzete, mint a félelme a következményektől.
Megszorította Gólya kezét, és átadott neki 20 000 forintot.
– Ez a munkadíjad.
– Köszönöm Főnök. – reagált a fiú röviden és elindult a kijárat felé.
A főnök büszkén figyelte utódja távolodó lépteit…
A szereplők és a történet kitaláció, a valósággal való Hasonlóság csak a Véletlen műve.
A sorozat 2. része: Gengszter mesék – Az utód 2. rész
