Nyakunkon az Oscar-gála, de előtte még egy másik rangos eseményt kell végig izgulnunk: a Berlini Nemzetközi Filmfesztivált. Ráadásul az előbbi már feleannyira sem érdekes, mióta DiCaprio megkapta az arany szobrocskát.
Idén 69. alkalommal rendezik meg Európa egyik legrangosabb filmfesztiválját.
Február 7. és 17.-e közt lehet szurkolni a kedvenc alkotásunknak.
Dióhéjban az eseményről: az Oscar-gálával ellentétben a Berlinale valóban nemzetközi esemény; nincs külön kategória a külföldi filmeknek, hiszen számtalan nemzet alkotása vesz részt a versenyben. Ez nekünk, magyaroknak azért is jó, mert így valóban értékes hazai alkotások mérettethetnek meg a nagyközönség előtt. Két éve például épp az Arany Medve díjjal robbant be a köztudatba Enyedi Ildikó filmje, a Testről és lélekről, de tavaly is díjaztak magyar alkotást.
Mint azt bizonyára már kitaláltad, az eseménynek évente egyszer, Németország fővárosa ad otthont. Két legnagyobb díja az Arany-és az Ezüst medve, előbbi a fődíj, utóbbi a zsűri különdíja (a medve Berlin szimbóluma).
Az idei zsűri elnöke Juliette Binoche (Az angol beteg, Csokoládé), aki maga is kapott már Ezüst Medve díjat, nem mellesleg van otthon egy arany szobrocskája is az Oscar gáláról.
És hogy mit kell idén megnézni, ha már unod a szuperhősös vagy épp szirupos amerikai maszlagokat? Az élmezőny hat filmből áll:
Marie Kreutzer: Der Boden unter den Füßen (A talaj a lábam alatt – osztrák)
Fatih Akin: Der Goldene Handschuh (Az arany kesztyű – német-francia)
Francois Ozon: Grace a Dieu (Isten kegyelméből – francia)
Angela Schanelec: Ich war zu Hause, aber (Otthon voltam, de – német-szerb)
Emin Alper: Kiz Kardesler (Három nővér meséje, török-holland-görög-német)
Denis Coté: Répertoire des villes disparues (Szellemváros antológia, kanadai)
Ez persze csak az egész estés filmekre vonatkozik, ezen felül külön versenyezhetnek a rövidfilmek és a gyermekeknek szánt alkotások is.
A filmek tartalmát elnézve izgalomban nem lesz hiány, főleg, ha szereted a thrillereket és az emberi drámákat.
Személyes kedvencem a versenyzők közül a Három nővér meséje; talán ez mutatja be leginkább a valóságot. A 1980-as éve Törökországában járunk. A három testvér, Reyhan, Nurhan, és Havva elveszítik nevelőszüleiket – mehetnek vissza az igazi apjukhoz a nyomorba. A lányok csak egymásra támaszkodva tudják túlélni, hogy az élhető körülményektől jóidőre el kell köszönniük.
Az arany kesztyű már inkább azoknak való, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a tartalom mellett 2 órát végig izgulhassanak. A film a ’70-es évekbeli Hamburgba kalauzol el minket, ahol egy sorozatgyilkos tartja rettegésben a várost. Ha esetleg nem bírnád ki a filmfesztivál végéig: a történet alapjául Heinz Strunk azonos című regénye szolgált, így mindenki előtt megtudhatod a történet csattanóját.
Bírod még a német nyelvet? Jó, mert A talaj a lábam alatt c. mestermű is kötelező darab. Főleg, mivel korban, térben mégiscsak közelebbinek érezheted ezt a filmet, mint egy sorozatgyilkos történetét. A 29 éves Lola gépies könyörtelenséggel próbálja egyengetni bizniszvumen karrierjét. Gondosan titkolja a nagyvilág elől a mentális betegségekben szenvedő testvérét (ezt itt helyettesítsük be akár a klasszikus magyar alkoholista apákkal), ám a két nővér útja egy szerencsétlenségnek köszönhetően mégis keresztezi egymást. Lolának szembe kell néznie a valósággal, ami persze nincs különösebben ínyére.
A Berlini filmfesztivál további behozhatatlan előnye az Oscar-gálával szemben, hogy nem kell fél Európának hajnali 3-ig fennmaradnia. Az eredményhirdetés február 16.-án, este hétkor lesz, jó hír, hogy még tévé sem kell hozzá: a berlinale.de élőben fogja közvetíteni az eseményeket.
