„Tudta, hogy apja nem sokáig gyászolta a feleségét, de valahogy arra nem számított, hogy új családja lesz. Nem számít, hogy felnőtt, hogy új életet akart, ez mégis szíven ütötte.”
A sorozat többi részét itt olvashatod
Volt még valami a levegőben, amiről nem esett szó apja és közte. Ezt Viki érezte. Valamit elhallgatott, bár előtte sem voltak túl bizalmas, agyonbeszélgetős kapcsolatban. A nő, akiről kiderült, hogy Evelin a neve, szerény, kedves teremtés volt, a lány majdhogynem megkedvelte. A külseje hazudott.
Minden nap a Blue Palace-ban ettek, és nem tudta nem észrevenni, hogy apja figyeli minden mozdulatát. Először nagyon zavarta, aztán már nem törődött vele, csak tette a dolgát.
A másik, ami gondolatainak nagy részét lekötötte, az a két fiú volt. Fokozatosan jött rá, hogy Zoran nem több, mint egy test a számára. Talán jó lett volna vele egy nyári kaland, mi több isteni, de ott volt Franco, aki figyelmességével és kedvességével nem hagyta, hogy a lány megfeledkezzen róla. És mindemellett megnevettette. Ez pedig nem volt utolsó szempont azokban a napokban.
Lassan szeretett bele. Nem olyan lángolóan, mint ahogy a szerelemről beszélnek a filmeken. A srác egyszerűen hozzátartozott a napjaihoz, mint a levegő az élethez. És az előző este ott aludt nála.
Nézte kócos haját, inas testét, és arra gondolt, milyen fantasztikus, hogy odaadta magát neki. Nem úgy indult az este, mert rohanniuk kellet, hogy ne késsék le a filmet, és ettől mindketten feszültek voltak. De ott, abban a hatalmas parkban, az óriási kivetítő alatt már tudta, hogy semmit nem szeretne jobban, mint szeretkezni vele.
A film után egyértelmű volt, hogy meg kell történnie. Amikor Franco kibontotta a ruháiból és magához ölelte, Viki valami soha addig nem tapasztalt otthonosságot érzett. Olyan volt ez, mint amikor az ember tudja, hogy megérkezett oda, ahová tartozik. A szenvedély elragadta, és már bánta, hogy eddig várt a szeretkezéssel. Ugyan minek fogta vissza magát? Aztán legyintett. Valószínűleg úgy volt jó minden, ahogy volt. Akkor jött el az ideje, és meg is történt.
Most pedig ott feküdt mellette az a pasi, akinek kényeztető szájától és kezétől bizsergett minden porcikája. Hirtelen Éva asszony jutott eszébe, aki gátlástalan módon bepróbálkozott Franconál. Vajon hogy fog reagálni, ha megtudja, hogy együtt vannak? Ki fogja rúgni? Vagy gálánsan nem figyel rájuk? Az asszony kiszámíthatatlan volt, így hiába rágódik a dolgon előre.
Aznap mindketten szabadnaposak voltak, azt tervezték, hogy hajóval átmennek Brac szigetére, amikor a csendes szendergést erőteljes kopogás zavarta meg. Viki maga sem tudta honnan, de megismerte a kopogást.
Magára kapott egy hosszú pólót és igyekezett úgy ajtót nyitni, hogy apja ne lásson be a szobácskába.
A férfi, aki tarka ingben és fehér vászonnadrágban jelent meg azon a reggelen, hirtelen meglepődött, hogy a lánya nem invitálja be.
– Nem vagy egyedül? – kérdezte.
– Nem, apa, képzeld nem!
– Hála a magasságosnak, mert már azt hittem, hogy sose lesz egy fiú az életedben!
Viki megütközve nézett rá.
– Gyere, üljünk le itt! – mutatott a kerti padra. – Te mindig ilyen korán akarsz beszélgetni? Vagy történt valami?
– De ugye fiú van nálad? – kérdezte a férfi fura hangsúllyal.
– Igen, de megmondanád nekem, hogy miért érdekel ez? Régebben soha egy megjegyzést sem tettél a magánéletemre.
– A jövődről akarok veled beszélni!
– És ehhez mi köze annak, hogy kivel vagyok?
– Sokkal több köze van, mint gondolnád. Szeretném biztosítani számodra a jó életet.
– El se hiszem, hogy ezt mondod! Te tényleg változol, vagy a sós levegő teszi?
– Ne gúnyolódj, kislány! Talán öregszem és megijedtem az idő múlásától.
– Te, aki apa leszel nem sokára?
– Talán épp ezért.
Viki úgy érezte, ez a beszélgetés szinte nem is valóságos. Még álmos volt, teste zsongott az előző este minden mozdulatától, erre az apja most akar világmegváltó beszélgetésbe kezdeni. Vagy klimaxol? Ha most bejelenti, hogy egy nagy motort vesz, akkor egyértelműen tudni fogja, hogy elment az esze.
– Mit szeretnél elmondani? Mi az, ami nem várhatott?
A férfi megrántotta a vállát. Hallgatott egy ideig, majd sóhajtott egy nagyot. Tarka ingében úgy nézett ki, mint egy papagáj, de úgy látszik, nem bánta.
– Megnősülök, kislányom! – bökte ki végül.
– Micsoda? Ezt komolyan mondod? Te, aki mindig azt mondogattad, hogy a házasság valódi börtön? Meg hogy élni kell és Luca mekkora hülye, hogy olyan korán férjhez ment?
– Igen, én. Tudom, mit mondtam akkoriban. De valami megváltozott bennem anyád halála után. Talán megijedtem. Már magam sem tudom. És itt van ez a gyerek, nem akarok olyan apa lenni, akit alig ismer.
– Ez dicséretes. Nem tudom, mit mondjak…
– Ne mondj semmit, csak kívánj sok boldogságot. Talán jobb férj és apa lehetek másodjára!
Viki felállt és megölelte az apját. Ha valaki pár héttel ezelőtt ilyesmit jósol neki, kineveti.
Teljesen szürreális volt a helyzet, de mégis volt benne valami megható. Most először az életben nem azt az önző, törtető férfit látta, aki az apjaként ismert addig. Lehet, hogy a szerelem valóban megváltoztatja az embert? Vagy ez csak az öregségtől való félelem volt?
– Gratulálok, és tényleg azt kívánom neked, nektek, hogy legyetek boldogok! – mondta halkan.
– Ez nem minden. Ezt elmondhattam volna máskor is. Nem emiatt jöttem. Azt akartam, hogy kettesben beszéljünk a pénzről.
– Miféle pénzről?
– Viktória! A pénz majdnem minden. Bárki bármit mond, megbolondítja a legjózanabb, legjámborabb embert is. Tudom, mit beszélek, látom, tapasztalom. Ki tudja, meddig élek, nem szeretném, ha a halálom után a gyerekeim marakodnának a vagyonomon. Ezért kitaláltam, hogy mi legyen, hogy ez nem következzen be.
– A halálod után? Miket beszélsz? Most fogsz nősülni, nem azt mondtad?
– Igen, de úgy döntöttem, előre szeretnék gondoskodni rólatok. Mármint rólad és Lucáról.
– Hogyan?
– Tudom, hogy világéletedben éttermet akartál. Én most segítek neked ebben. Ha meglesz a megfelelő, megveszem. Aztán majd te kitalálod, hogyan tovább.
– Apa! Ezt el se hiszem! – Viki úgy érezte, hogy tényleg vannak csodák. Amikor elmenekült otthonról, egy pillanatig nem gondolt arra, hogy egyszer ily módon fog megváltozni az élete.
– Arra gondoltam, most van szükséged a pénzre. Vedd úgy, hogy ez az örökséged! És ezt senki el nem veheti tőled. Így elindulhatsz az életben úgy, hogy segítettem, de a többi rajtad múlik.
– Istenem! Nagyon boldog vagyok! – És a lány valóban az volt. Ki ne lett volna a helyében?
– Mi van akkor, ha azt mondom, hogy nem Magyarországon szeretnék egy éttermet? Abban is benne lennél? – kérdezte óvatosan.
– Minden attól függ, mennyiért találnál. De kezdj el keresgélni, aztán megvitatjuk. Azt viszont érzem, hogy ide húz a szíved – bökött fejével a ház felé.
– Igen, úgy néz ki.
A nap már egyre magasabbra kúszott az égen, és a lány gondolatai messze repültek. A világ legcsodálatosabb reggelén a világ legmeglepőbb apukájával ült egy padon és nem tudta felfogni, amit hall.
– És Luca? – kérdezte nagy sokára.
– Ne aggódj! Ő is ugyanilyen módon részesül a vagyonomból. Így később nem lesz vita. Evelin csendes, szelíd teremtés, de ki tudja, mit hoz ki belőle az anyaság. Azt akarom, hogy tudd, mindig te és a nővéred lesznek nekem a legfontosabbak. No, meg a fiam.
Viki nézte az apját, aki mintha tényleg kicserélődött volna. Nem a fogyás miatt, egyszerűen rádöbbenhetett arra, hogy minden más lett a felesége halála után. Mégis szokatlan és új volt neki ez a férfi.
– A nővérem tud az egészről?
– Nem, és szeretném, ha ez így is maradna. Még pár napig itt leszünk, és majd otthon elmondok neki mindent.
– Ahogy akarod, bár nehezen tudom magamban tartani!
– Vikikém, most mennem kell! Keltsd fel az urat, mert hasára süt a nap! Aztán kezdj el gondolkodni azon, hol szeretnél élni és dolgozni! Rendben?
– Rendben, apa! És köszönöm! El sem tudom mondani, milyen hálás vagyok!
A férfi felállt és kis híján elérzékenyült. Régen érezte már magát ilyen jól a bőrében. Talán a tenger nyugalma teszi, kérdezte magában. Aztán elmosolyodott. Nem olyan biztos, tette hozzá és elköszönt.
Viki ellágyultan nézett utána. Csodásan indult a nap a paradicsomban.
Vége
Bónus rész szombaton
fotó: Pinterest
