Vannak szerelmek, amelyek úgy múlnak el, hogy nem is fájnak. Zorka tudta ezt. Csak egyféleképpen volt ez lehetséges: az unalom és a munka oly módon keveredett mindennapjaiban, hogy észre sem vette, már nem szereti Rolandot. Rolandot mindenki szerette, aki...
Egész úton kiabált. Szidta a látót. Olyan hangosan rikácsolt, hogy Rebeka félreállt, és megkérdezte tőle, akar-e valamit inni, vagy ordítana egy nagyot a mező közepén? Úgyis ott vannak, hasznosabb lenne, mint ez a jajgatás. Ha egyiket sem, akkor fogja...
– Apádnak… - ismételte, nem kérdezte. – Ki mert ilyet mondani?
– Anya, válaszolj! Mondd meg végre az igazat ahelyett, hogy engem faggatsz.
Az asszony lehajolt és elkezdte szedegetni a pohárdarabkákat.
Zorka tudta, hogy azért, hogy ne kelljen ránéznie. Az egész jelenet...
Kábultan szédelgett ki az ajtón. Üres volt teste, lelke, de legüresebb a múltja lett. Pedig nemrég telt meg halott titkokkal, mégse érezte, hogy jól van ez így. Mi lett volna jó? Nem biztos, hogy szüksége volt ezekre a titkokra....
Gyorsan ment a szétköltözés, mert Roland két héten belül talált egy garzont, és mire Zorka észbe kapott, már nem is laktak együtt. A válást fél éven belül kimondták, és olyan jelentéktelen eseménynek tűnt, mintha nem lettek volna mögöttük évek.
Csak...
