Nórika nem tudott elaludni. Nézte a plafonra festett sárga csillagokat. Az utcai lámpák fénye csak gyéren kúszott be az ablakán, de a csillagok látszódtak. Szebbek voltak, mint az igaziak, mert azokat nem sokat láthatta. Messze is voltak, meg este...
Nórika arra ébredt, bár esküdni mert volna, hogy nem aludt egy percet sem, hogy anyja rázza a vállát.
- Fenn vagyok már… Ne rángass! – mondta neki ingerülten.
- Nem úgy tűnik! Pattanj, mert sietünk!
- Mindig sietünk – nyelvelt vissza.
Az előző...
