Egy kiló szeretet – 14. rész

“– Na, mi van, anya! Nem tán Dáviddal randiztál? Hát, ezért titkolóztál annyit! Szuper!
Edina fáradtan elmosolyodott.
– Örülök, hogy örülsz, kislányom.”

A sorozat többi részét itt olvashatod

Jó volt nézni, ahogy Emese elfogyasztja a reggelit… Edina már nem is bánta, hogy kidobta az ágy, így már reggel ötkor a konyhapultnál állt, és készítette az eperlekváros tejszínhabos gofrit, meg a tojással, uborkával, piros arannyal és sonkával megpakolt szendvicskéket. Mire Emese felébredt, már mindennel kész volt, sőt le is tusolt, és végig tudta nézni, ahogy az egyre formásabb kislánya nagy kedvvel reggelizik. 

– Anya, ma később jövök haza. Indul egy edzés a suliban, ki szeretném próbálni. Kardio jellegű, és az osztályból többen is megyünk. Úgyis azt mondtad, hogy válasszak valami olyan sportot, amit nem egyedül űzök – közölte a kamasz.
Edina nem mert ellenkezni, és nem akadékoskodott, hogy egy izmot fejlesztő mozgásforma jobb lenne most, amíg a lány ilyen vékony… örült, hogy Emese szemében újra felfedezte a szenvedélyt, érdeklődést. 

 
 

A reggeli búcsúzkodás után Edina dolgozni kezdett. Annyira belemerült az alkotásba, hogy észre sem vette, hogy már dél van, ő meg farkaséhes. Gondolt egyet, lecsukta a laptopját, és nekiindult: a sarkon ott az az olasz kajálda, már olyan régen szemezett vele! 

Amikor kilépett az ajtón, az éppen hazaérkező Dávidba botlott.
– Az olaszba megyek, ide a sarokra. Van kedved csatlakozni? Még végig se beszéltük a múltkorit… Mihály úr hívott már, aláírja az egyezséget? – hadarta lendületesen Edina.
– Van, és nem – válaszolta kurtán Dávid, és elnevette magát.
– Leteszem ezeket a könyveket az előszobában, és indulhatunk. Nem, Benedek apja még nem jelentkezett azóta – válaszolta, és már nyitotta is az ajtót.

Az olaszban akkora volt a sor, hogy mire kiállták, már jó pár dolgot megbeszéltek. Például a következő fóti lovarda-látogatást, amelyet Dávid egy kis gyalogtúrával és esti borozással is meg szeretett volna toldani, Edina pedig örömmel mondott rá igent.

Sikerült egy egészen csendes szeparéra lecsapniuk, ahol kettesben beszélgethettek, fültanúk nélkül, és ahol még a pultnál lüktető szenvedélyes zene sem szólt annyira hangosan. 

– Hát, akkor jó étvágyat! Egészségedre, szépséges és bátor Edina!– emelte meg teátrálisan tonikját Dávid, Edina legnagyobb meglepetésére. A férfi udvarolni próbál, ráadásul ilyen nagy szavakkal. Szép és bátor? Mióta nem hallotta már ezeket a bókokat!

Az étel mennyei volt, a profitterol azért persze még lecsúszott nyomatékul. Már a kávénál tartottak, amikor Edina mobilja megszólalt. Még meg sem tudta nézni, ki keresi, amikor Dávidé is csörögni kezdett. Felnevettek, majd egy-egy távolabbi sarokba húzódtak beszélni. 

Tíz perc múlva már egyáltalán nem volt jó kedvük.
– Na, látom, te sem kaptál jó híreket. Van erőd megosztani velem? – faggatta Dávid Edinát.

– Hát, hol is kezdjem… Emesének nem lesz féltesója. Zsolték elvesztették a babát. Zsolt hívott, és persze borzasztó, hogy ez történt velük… de tudod, hogy mennyire-mennyire fáj, hogy ő elvárja, hogy vele sírjak, viszont csak a beszélgetés végén kérdezi meg félvállról, hogy mi van a saját lányával? Hogy… mondd meg, hogy hogy tudnak egyesek ilyen önzővé válni? Vagy mindig is az volt, csak én nem vettem észre…? Néha már magamban, a múltamban sem vagyok biztos… Ömm.. és téged ki keresett, elárulod? – terelte a szót Edina.

– Sajnálom, hogy ekkorát kellett csalódnod az exedben. Nem minden férfi ilyen, azt azért szögezzük le.
Nos, nekem van egy jó hírem, ami azért rossz is egyben. Legalábbis számomra sokkoló. Mihály hívott. Annyit mondott, hogy elfogadja a programot, azaz ráveszi a fiát, hogy ezen az úgymond érzékenyítésen részt vegyen, és pontról pontra végig fogja csináltatni Benedekkel mindazt, amit mi leírtunk
– mondta Dávid.

– Azért ez nem rossz, egyáltalán nem az! – szakadt ki Edinából.

– Nem. Nem rossz. De van egy másik oldala is a dolognak. Mihály kvázi felszólított, hogy írjunk egy olyan szerződést is, amellyel elismerjük, hogy Benedek ezzel meg is lakolt, és soha, senkinek nem beszélünk a történtekről. Ellenkező esetben rágalmazásért feljelent mindannyiunkat. Benedek ugyanis végzős, és Mihály minden áron jogra akarja bejuttatni a gyereket. Egy ilyen balhé ellehetetlenítené a későbbi karrierjét.
Ez elképesztő! Egy ilyen sunyi, agresszív alak fogja a mi hivatalos ügyeinket megfogalmazni, aláírni, képviselni, ha egyszer elvégzi a jogot
– háborgott Dávid. 

– Mondanám, hogy ez felfoghatatlan, de lássuk be… ez egy ilyen világ. Pénzzel, hatalommal mindent meg lehet venni. Kíváncsi leszek, Benedek végigcsinálja-e ezt az egészet, és változik-e a lelke… néha kételkedem benne, de aztán mégis reménykedem. Számomra valamennyire kárpótlás lenne.
Én most boldog vagyok, hogy Emese gyógyul. Ez pedig egy korrekt lezárása lenne az egésznek. És, lássuk be, én sem nagyon akarnék erről az egészről beszélni… ez az egész egy rémálom – sóhajtott nagyot Edina.

Kisétáltak a napsütötte kis utcára, ahol séta közben összeakadt a kezük. Úgy is maradt, egészen hazáig. Most valahogy úgy érezték, szövetségesekké lettek. Erősebb kötelék köti őket össze, mint egy barátság, vagy kóbor kapcsolat… ez valami sokkal több lett. 

– Köszönöm, hogy velem ebédeltél, és megengedted, hogy hazakísérjelek– nevetett fel Dávid, majd hozzátette. – Ha megcsókollak, visszacsókolsz?

Si, signore – mosolyodott el Edina, és feloldódott a paradicsomos, csokikrémes illatú, puha csókban.

VÉGE

Bónusz rész péteken

Előző rész

fotó: Pinterest

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here