Akkor is, ha reggel kócos vagyok és undok. Ha nem mosolygok, mert letört egy körmöm. Szeress mindig, mindenkor! Ha velem vagy, éreztesd, hogy a világod közepén én ülök. Ne hagyd, hogy szívem lakatlan szigetre vetődjön! Nem várom el, hogy folyton őrizgesd, de takard be, ha rosszabb idők jönnek. Maradj akkor is, ha nehéz, hiszen a zivatarok után is kibújik a nap a szürke felhők mögül. Lehet, hogy nem akkor süt a legerősebben, de megmutatja, hogy tud még fényleni és meleget adni.
Nem egyszerű kaland akarok lenni, hanem egyszeri és megismételhetetlen. Ha majd öreg leszel és visszaemlékszel a vidám napokra, legyek benne én is. Ha melletted vagyok, akkor azért, ha meg emlékké foszlott a közös időnk, akkor meg egy lágy pillanatként.
Szeress, mert itt vagyok! Neked, magamnak és a közös pillanatainknak. Mindig. Akkor is, ha ezt nehezen veszed észre, mert kisietsz az ajtón, hogy elébe menj a világ kihívásainak.
