Az antiszociális Einstein és a lusta Darwin. A bizonyítványosztás margójára

“Engem nem érdekelnek mások! Mások mások!” – máig fülembe cseng apám feddése. Minden alkalommal, ha azt akartam neki megmagyarázni, miért nem lett valami kitűnő, tökéletes vagy legalább jó, bevetette a jolly jokert. Mások mások. Neki senki ne magyarázza meg, hogy a latin tanár mindenkinek egyest adott, és, hogy ehhez képest az én kettesem egy remek eredmény. Mert nem az.

A latinnal végül nem kezdtem semmit. Sőt, a jó érettségimmel, vagy a legjobb szakdolgozatért járó kitüntetéssel a zsebemben sem kaptam több állásajánlatot, pénzt vagy pozíciót. Persze, ez nem azt jelenti, hogy megbántam azt, hogy egyetemet végeztem, nyelveket tanultam. Mert nem erről van szó, sőt. A tanulással alázatot kaptam, szívósságot, és a tudatot, hogy mennyire, de mennyire keveset tudok a világ sokszínűségéről, az emberek lelkéről, és a dolgok működéséről.

Azokon, akik idén bizonyítványt kapnak, talán ugyanúgy csattan majd valami jolly joker: “…mert bezzeg a Józsi meg tudta csinálni”, vagy “látod, kislányom, ezért nem fognak téged sehova felvenni”. Mert minden korban és minden helyzetben van, vagy lehet egy jolly joker, amit elsüthet a tanár, szülő, haver vagy edző. Bírálgatni, felületesen ítélni könnyű. Könnyebb, mint a helyzet mögé látni. Vagy segíteni. Együtt tanulni. Vagy együtt sírni, mert néha olyan is van, hogy az segít csupán.

Minden bizonnyal az olvasási nehézségekkel küzdő, négyéves koráig meg sem szólaló Einstein is szorongatott a szívében ilyen mondatokat. Hiszen tanárai retardáltnak és antiszociálisnak tartották, eltanácsolták az iskolából, sőt a Berni Egyetem visszautasította a doktori disszertációját.

Az evolúció elméletet kidolgozó Darwint nemcsak tanárai, apja is szidalmazta lustasága, és butasága miatt. Az iskolában középszerűnek tartották azt a tudóst, aki elméletével teljesen új alapokra helyezte a természettudományt.

Michael Jordant kidobták az iskolai kosárcsapatból. Még viccnek is rossz. Pedig egyáltalán nem nevetséges: a lenézett és megalázott, mára már világhírű sportoló is hordoz tüskéket a szívében.

Tudom, tudom. Mások mások. Az, hogy ezek a hírességek rossz bizonyítványuk, bukásuk vagy alkalmatlanná nyilvánításuk ellenére felemelkedtek, egy dolog – ez nem jelenti azt, hogy mindenki, aki a nyár közeledtével elégtelen bizonyítványt visz haza, egyszer híres milliomos lesz. De talán érdemes a bírálat helyett megértéssel, vagy éppen tevőleges segítséggel fordulni a gyerekhez… ki tudja, talán éppen ez a gesztus segíti ki a gödörből és indítja el a siker felfelé vezető útján.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here