Angéla még a parkolóban is nevetett Csongoron. Nem gúnyosan, nem azon, amit mondott, inkább a szituáción és Icukán, aki olyan arccal bámult rá, mintha magát a jó istent látta volna térdelni.
A sorozat többi részét itt olvashatod
Ült a kocsiban és tudta, hogy semmi mást nem tehet, minthogy felhívja Ádámot, mert tisztáznia kell a Luca dolgot. Azzal ámította magát, hogy a bátyja miatt. Mennyi hazugságra képes az ember, csak hogy ne derüljön ki, hogy gyáva és sebezhető, gondolta keserűen.
Ádám azonnal felvette. Mintha ugrásra készen várt volna a hívásra.
– Szeretnék találkozni veled most! – mondta neki minden felvezető nélkül.
– Régen a fél karomat odaadtam volna ezért a mondatért, de most nem érzem, hogy valami jó miatt hívsz – morfondírozott a férfi félhangosan. – Tartanom kell tőled?
– Dehogy, egyszerűen szeretnék valamit tisztázni – válaszolta. Fél órán belül már egy indiai teázó csendes félhomályában ültek.
Angéla aprólékosan elmesélt mindent. Nem akarta megkerülni az érzéseit, nem akarta azt álltani, hogy nem érdekli őt, mi történt igazán. Szüksége volt a teljes igazságra. Ádám nem vágott a szavába. Hagyta, hogy minden gondolatot kimondjon, ami bántja. Nem kezdett vad magyarázkodásba, csak a nő arcát nézte és várta, hogy lecsendesedjen benne a visszafojtott indulat. A nő egészen kipirult, mire végigmondta a sztorit.
– Most te valamiféle magyarázatot vársz tőlem? – kérdezte a férfi a legvégén. – Miért magyaráznék el bármit, amihez tulajdonképpen nincs közöd?
– A bátyámról van szó…
– Te tényleg azt akarod velem elhitetni, hogy miatta érdekel?
– Igen, azt. Nem értem, mire akarsz kilyukadni, de tudnom kell, hogy azt a nőt elveheti-e, mert bár ő is egy idióta, nem kell még egy a családba.
– Angica…
– Ne szólíts így, ki nem állom!
– Rendben. Szóval az érdekel, megtettem-e, amivel az a nő megvádolt engem? Őt nem ismered, engem igen… Van ebben valami sértő feltételezés.
– Ne, kérlek, ezt ne… Nem ismerjük egymást. Harminc éve ostoba kölykök voltunk, azóta ezer disznóságot követhettünk el… Te sem tudod, én milyen vagyok, nem látod az elmúlt éveket, maximum a szarkalábakat a szemem körül.
Ekkor a virágos selyemruhába bújt felszolgáló jázminteát tett le eléjük és bájosan elmosolyodott. Arcán nem volt érzelem, csak a szája vonala jelezte a mosolyt. Nincs is jelen, állapította meg Angéla. Egyszerre köszönték meg és egyszerre nyúltak a cukor után is.
– Ha meg kellene ítélned engem abból, amit eddig tapasztaltál belőlem, elhinnéd a történteket? Volna benned kétely? Vagy azonnal tudnál ítélkezni? Válaszolj, kérlek, ez nagyon sok mindent elmond a kettőnk kapcsolatáról – szólalt meg Ádám enyhe keserűséggel a hangjában.
A nő szíve összeszorult. Mit mondhatna? Talán, hogy szíve szerint soha nem kételkedne a férfiban, aki szemben ül vele, beletúr a hajába, és erotikus, ahogy az ajkába harap? Viszont nem volt már gyerek, tudta, hogy bármi megtörténhet a világban és az a nem gondoltam volna róla-mondat, amit az emberek oly sokszor emlegetnek, megtöltené a padlást is.
– A hallgatás is egyfajta válasz – mondta a férfi és felállt. – Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem!
Azzal a pulthoz lépett, fizetett és elegánsan távozott.
Angéla keze megremegett. Nem nyúlt a teához. Nézte, ahogy beszáll a kocsiba és minden nagyobb felhajtás nélkül eltűnik a szeme elől.
Tudta, hogy csalódást okozott neki. Azt is, hogy ezt talán soha nem tudja kimagyarázni.
Eszébe jutott az a kellemes csók a tenyerébe, az a jó beszélgetés, ami köztük volt, a vésett fa, és minden, ami visszahozta a múltat. Ez a férfi múzeumot akar a nagymamájának. Egy igazi emléket, ahol az a csodálatos asszony megmutathatja a világnak, hogy mennyire tehetséges volt. Lehet egy ilyen ember szörnyeteg?
Viszont miért hazudott volna Luca? Miért kellett volna ekkora szemétséget állítania, ha nem igaz, amit mond? Lehet-e ilyesmit kitalálni csak azért, hogy lejárassunk valakit? Úgy döntött, hogy erre a kérdésre, csak egy ember tudja a választ: az a nő.
Muszáj őt megkeresnie és megtudnia tőle a részleteket. Nem elég, amit Dávid mondott. Látni akarja a nő arcát, hallani a hangját, akkor majd érezni fogja, hogy igazat beszél-e.
Ehhez azonban fel kell hívnia Dávidot, hogy elkérje a menyasszonya számát.
Dávid sokára vette fel, valószínűleg még aludt.
– Mi az, ami nem várhatott volna? Ég a ház? – kérdezte ingerülten.
– Ne haragudj, de beszélnem kell Lucával. Ott van melletted?
– Nincs. Mit akarsz tőle?
– Dávid, küldd át nekem a számát, mert tisztázni akarom vele ezt az Ádám-ügyet!
– Nocsak, de fontos lett neked! Miért nem kérdezed meg a drágalátos szerelmedet? Vagy mondjam úgy, ex-szerelmedet? Vagy nehéz lenne bevallani, hogy nem egy angyal?
– Abbahagyhatod ezt… Én Lucától is hallani akarom. És gúnyolódj kedvedre, az igazság fontos nekem.
– Talán mégiscsak beadod a derekad? Anya világgá fog futni, világéletben gyűlölte Ádám retyerutyáját.
– Ez most hogy jön ide? – Angélát elfutotta a méreg.
A kocsiban egyre hidegebb lett, vagy csak a felismeréstől kezdett fázni, hogy Ádám fontosabb neki, mint hitte? Már maga sem értette önmagát, de egyszerűen félt. Abban a pillanatban döbbent rá, hogy a régmúlt és új találkozás összefonódott benne. Talán valaha is szerette a srácot, csak nem engedte meg magának ezt az érzést? Már teljesen mindegy volt.
– Megtiltom, hogy zaklasd a menyasszonyom! – zárta le a vitát Dávid. – Én elmondtam mindent, amit tudnod kell. Nem kellemes neki ezekről beszélni, gondolhatod. Nő vagy, megérthetnéd!
– Nő vagyok, aki tőle akarja hallani!
– Hagyd ezt abba! Ha nem fejezed be, esküszöm, nem állok jót magamért! Vedd úgy, hogy tudod, amit tudni kell és kész. Ha te egy erőszakolóval akarsz lenni, legyél, az téged minősít. Bennünket azonban hagyj békén. Megértetted?
– Dávid, te félsz valamitől? – ébredt rá Angéla a heves tiltakozás okára. – Talán benned is megfordult, hogy esetleg másképp történt minden?
– Menj te a picsába! – válaszolta a férfi és letette.
Angéla elvigyorodott. Nem gondolta volna, hogy így ki tudja hozni a sodrából, és ez tetszett neki. Viszont a műnő száma továbbra sem volt meg neki.
Maradt a csel, és egyetlen ember, akit meg lehetett környékezni: az anyja.
Rövid, lényegre törő hazugsággal ki is szedte belőle a számot. Annyit mondott neki, szeretne Dávidnak meglepetést az esküvőre, de ezt meg kell beszélnie a menyasszonnyal, hogy összejátszhassanak. Anyja kuncogott és azonnal lediktálta Luca telefonszámát. Angéla felsóhajtott, és nem először érezte, hogy a hazugság mennyire kifizetődő.
fotó: Pinterest
