Lakás-randi 3. rész

A nagy sikerű “Lakás-randi” előző részeit itt olvashatod 🌹

Egész délelőtt ábrándozom. Milyen csodás éjszakát töltöttem egy „idegennel”! Mennyire figyelmes volt és tökéletesen ráérzett, mi a jó nekem. Ezen kuncogok magamban. Sajnálom, hogy „többé” nem találkozunk, legfeljebb valami véletlen folytán. Csinálok pár pirítóst. Teszek mellé paradicsomot és azon gondolkodom, hogy főznöm kellene valamit. Andor szobájában csend van. Talán csak nem aludt vissza? Vagy álmodozik? Ez két okból is lehetetlen. Először is, mert nem az a fajta, másodsorban meg nem ismerek álmodozó pasikat. Csak a filmeken. Nem kedvelem a romantikus filmeket. Képes vagyok bőgni minden nyálas jeleneten. A Hamupipőke-fíling gyorsan beszippant.

 
 

Nem tudok enni. Egy szeletet lenyomtam, de a másik továbbra is várakozik. Félretolom. Mi ütött belém? A vasat is meg tudnám enni máskor. Nem akarok folyton agyalni. Most se teszem.

A fotelben gyűlnek a vasalatlan ruhák. Közben elindítok egy mosást. Jé, nálam maradt a pasi inge! Mindegy, majd valahogy visszaadom neki. Nehezen fogok a vasalásnak. Kintről madárcsicsergést hallok és igazi tavasz-illat jön be az ablakon.

Pittyen a telóm. Felkapom. És megtörténik a lehetetlen. A tegnapi kalandom aktív résztvevője írt. A szívem kihagy egy ütemet! Honnan tudta a számom? Kitől szerezte meg?
Ez áll benne: “Úgy ennék egy kis sztrapacskát. Te nem? Csinálsz?”

Hoppá, hoppá. Ez nem nekem szól. Biztosan jól főz az asszony. Mellényomott figyelmetlenül.  Felszisszenek. Nem esik jól. Ennyit válaszolok:
„Sajnálom, de az üzenet célt tévesztett. Nem tudok sztrapacskát csinálni.”
Három vigyorgó fej.
Csak megérti. Percekig semmi. Hallgatózom. Türelmetlen vagyok. Végre méltóztat válaszolni.
„Elnézést, írja. Anyámnak akartam írni, hogy beugrom ma. Jó volt veled! Találkozunk?

Nonono. Nem lehet ennyivel megúszni. Mi ez a sablon-duma? Jó volt velem??? Ennyi? Semmi, amitől olvadozhatnék? Olyan száraz, mint a kéthetes zsemle.

„Szia idegen! Honnan szerezted meg a számom? Örülök, hogy jó volt. Találkozhatunk valamikor.”

Motozás a másik szoba felől. Kijön. Egyenesen a konyhába tart. Nyammogás. Megeszi a pirítósom. Iszik. A fürdőbe megy. Zuhanyozik. Hallom a borotva hangját is. Sokáig pacsmagol. És nem ír. Egyre elkeseredettebben várom, hogy nyomuljon. Azt szeretném, ha meg akarna hódítani. Mondjon szépeket! Dicsérjen. Írja, hogy rám gondol a nap minden percében kétszer.
Elhaladva a szobám előtt félhangosan megkérdezi:
– Azért lesz ebéd? Vagy rendeljek pizzát?
– Lesz – válaszolom dühösen. – Majd összedobok valamit.
– El kell mennem – közli. – Jövök nem sokára.
Mielőtt a hová elhangozna, meghallom, a bejárati ajtó csapódását. Most meg mi van? Hová megy? Csak nem randija van?

Aztán megrázom a fejem és megpróbálok kijönni a tudathasadásos állapotból. A vasalás várhat. Sztrapacskát csakazértsem csinálok. Legyen csak sima sült oldalas krumplipürével.
Mire visszaér, én már mindennel elkészülök.
A konyhát kerüli. Egyenesen a szobájába tart. Kész az ebéd. Szépen megterítek egy személyre. Neki. Szomorúan bevonulok vasalni. Lehet, hogy ez a játék nem is annyira izgalmas? Hallom amint kimerészkedik. Aztán csend jó ideig. Fülelek.

Üzenetem jön. Úgy kapom fel, mintha legalábbis a Marsra szállás hírét várnám minden pillanatban. Meghívást kapok benne. Ebédre!
Elmosolyodom. Bólogatok. Ja, azt nem látja. Várlak Gesztenyelány! Ezzel zárja. Ilyen cuki, ilyen drága! Hurrá! Felkapok egy farmert, egy fekete pólót, csinosat. És magas sarkút veszek.
Sminkre nincs idő, mert kihűl a krumpli. A hajam azért megfésülöm.

Andor a konyhaasztalnál áll. Kirakott még egy terítéket. Virágot hozott. Vajon hol talált nárciszt? Egy üveg bort szorongat.
Amikor meglát, felragyog a szeme. A régi nézés. Szerelmes. Vagy csak képzelődöm? Odalibbenek. Átkarolja a derekam és finoman megcsókolja a nyakam. Beleborzongok.
– Gyönyörű vagy! – közli.

Én meg csak állok némán. Még leülni sem tudok a hirtelen jött boldogságtól.

fotó: Pinterest

#nemkoronavírus
A MyMirrornál az induláskor úgy döntöttünk, hogy szórakoztatni fogunk. Azóta a világunk kifordult sarkaiból és tudjuk, hogy a vírus okozta sebek nehezen gyógyulnak majd. A mi küldetésünk azonban nem változott.
Most is megpróbáljuk a bezártságunkat vidámabbá, elviselhetőbbé tenni. Ezért azokat a tartalmakat amelyek nem tartalmaznak információt a koronavírusról #nemkoronavírus jelöléssel látjuk el annak érdekében, hogy azokat, akik kerülik a vírussal kapcsolatos tartalmakat így is megnyugtassuk, hogy abban a cikkben nincs szó erről. Együtt túl leszünk ezen az időszakon! 

 

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here