“Le kell zárnom ezt a kapcsolatot”

– Nóri, most mit csináljak?
– Tőlem kérdezed? Komolyan?

Lehajtott fejjel idegesen fel-alá járkált a lombos fák árnyéka alatt. A parkban teljes üresség honolt, nem volt egyetlen kocogó sportember, kéregető hajléktalan vagy turbékoló szerelmespár a padon. A csend ült le figyelni melléjük.
– Nem érezem jól magam már ebben a párkapcsolatban – kerülve a szemkontaktust körözött a lány körül.

– Miért nem érzed magad jól benne? – kérdezett vissza hosszú csend után Nóri. Tudta, hogy nem szabad ebbe a beszélgetésbe belemenni. Tudta, hogy megint csak lelki vigasztalásra van szüksége és a saját belső békéjének a feláldozásával tud csak Zalánon segíteni. Mégis valahogy mindig befurakodott az empátia a nyitva hagyott résen és csüngött a lány nyakán.

 
 

– Nem tudom, nem lehetek önmagam. Szinte minden fontosabb, mint az én véleményem. – fakadt ki Zalánból – Sosem azt a műsort nézzük a tévében, amit én szeretnék, nem oda megyünk kirándulni, ami nekem tetszik, nem azt a zenét hallgatjuk, ami az én kedvencem. Folyamatosan a gyerekeit kell fuvaroznom különórákban a városban, amiért még csak egy köszönömöt sem kapok.
– Erről beszéltél neki is? – kérdezte a lány.
– Persze, beszéltünk róla. Nem csak taxisofőr szeretnék lenni.
– Ahhha beszéltetek – nyögött fel Nóri – Tipikus. Inkább veszekedtetek róla, mikor már tele volt az a bizonyos pohár, ahelyett, hogy felnőtt módjára még azelőtt megbeszéltétek volna, hogy túlcsordult. Zalán így sosem lesz jó. Beszélgetni kell a vágyaidról, az igényeidről, a másik nem gondolatolvasó. Egyáltalán mit szeretnél? Milyen kapcsolatban éreznéd jól magad? Mit jelent számodra egy boldog élet?
– Nem tudom, nem tudom – morogta fejet rázva és még mindig fel-alá járkálva.
– Rajtad kívül senki nem tudja – válaszolta Nóri.
– Talán férfinak akarom magam érezni, akinek bíznak a döntéseiben és nem bírálnak mindent felül. Tiszteletet szeretnék, megbecsülést. Nem csak egy társadalmi szimbólum szerepét akarom betölteni. ja és történelmi műsort akarok nézni és várakat, nem medencében ázni.
– Na látod Zalán, mégiscsak tudod mire vágysz. Mondd el neki, csak az fog segíteni.
– Elmondtam neki.
– Így ahogy nekem?
– csodálkozóan nézett vissza rá Nóri – Szóról szóra? Hiszen belőled a legtöbbször az érzelmeidről semmit nem lehet kihúzni. Ismerlek.
– Jó lehet nem így, de nagyjából
– zavartan félrepillantott.
– Akkor tessék így elmondani, ahogy most tetted.
– Nem fog menni az egész érzem, le kell zárnom ezt a kapcsolatot. Veled szeretném megpróbálni
– mondta inkább a padon üldögélő Csendnek, mint Nórinak.
A lánnyal fordult egyet a világ. Mindennél jobban szeretett volna Zalánnal lenni. Egész idáig csak barátként tekintett rá nagy bánatára.
– Lezárom az egészet és jelentkezem – vágta el hirtelen Zalán a beszélgetést, arcon puszilta a lányt és már ott sem volt.

Egy héttel később Nóri a közösségi médiára belépve egy kép fogadta. Zalán sugárzó mosolya földöntúli boldogsáról árulkodott a Regéci vár előtt állva a barátnőjével. Meglepődött, pedig tudta, hogy ez a valószínűbb végkifejlet. Haragos könnycsepp gördült le az arcán. Megkereste a letilt gombot és megnyomta. Hiszen ha másnak feltette a kérdést, akkor magának is fel kell tennie: milyen kapcsolatot szeretne. Ilyet egészen biztosan nem.  A csend vigasztalóan letörölte a könnyeit.

fotó: Pinterest

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here