Ne vegyél mindent a szívedre! Nem jó neki!

A túlérzékenység szép és szende dolog, egy baj van vele csupán: nem kompatibilis ezzel a bunkó világgal.

Pedig vagyunk páran, akik a kelleténél jobban a szívünkre veszünk gyakorlatilag bármit. Tudod, hogy hülyeség, tudod, hogy a másik olyan ostoba, hogy képtelen egyszerre levegőt venni és járni – mégis rosszul esik.

Nem vagyunk egyformák (hogy mik vannak!), csak ez az érzéketlenebb embertársadnak nyilván nem esik le. Elég szívás volt a suli, gondolom neked sem hiányzik, hogy a felnőtt életben is napi szinten kapjad a kis késszúrásokat a szívedbe. Úgyhogy nincs mese, be kell szerezni pár fegyvert a rosszindulatú kritika ellen.

Rosszindulatú? Nem feltétlenül szól ellened a kritika. Hiába vagy viráglelkű, az építő kritikát igenis fontolóra kell venni, nem jár mindenért buksisimi. Fogadd meg a jó szándékú tanácsokat.

Szükségtelen ragozni, miben más az, ha sértegetnek, bunkóznak, megkeresek a gyenge pontodat, majd odaszúrnak. Ha már túl vagy a beszólás utáni első sokkon, tudatosítsd magadban, hogy ez egy vélemény. Valószínűleg a másiknak elcseszett egy élete van, ha mégsem, akkor egyszerűen csak másképp látjátok a világot. Nem is baj, nem élnénk túl sokáig ezen a bolygón, ha mindenki egyforma lenne.

Egyébként ezek a nagy szívfájdalmak általában onnan jönnek, hogy úgy érzed, nem felelsz meg a másiknak. Bizonyára tapasztaltad már, hogy mindenkinek megfelelni egyébként is lehetetlen vállalkozás. Még jó, hogy nem is kell, bőven elég, ha a magad elvárásait tudod teljesíteni. Te nem mások véleményétől függsz. Ne érezd magad szarul azért, mert nem vagy az a konyhában sertepertélő, vendégváró típus. Aki lecseszett ezért, könnyen lehet, hogy fele olyan jó humorral sem bír, mint te. Vagy két sarokig se jutna el, ha kitennéd egy idegen városban. Ha te is egyszer olyan bunkó lennél, valószínűleg ezeregy sértéssel vissza tudnál vágni.

Ne agyalj rajta annyit. Van más dolgod is, minek pazarolnád el erre az idődet? Szedd össze a bátorságod, és kérdezz rá, ugyan mi szükség volt erre? Még az is előfordulhat, hogy félreértettétek egymást. Sok esetben a sértő fél nem is tudja, mit követett el, amíg el nem magyarázod neki. Ha van egy minimális agya, bocsánatot kér – te pedig közben végiggondolhatod, nem túloztad-e el egy kissé a szenvedést.

Az önismeretet többek közt azért is kéne kötelező tárggyá tenni, mert védelmet nyújt efféle esetekre. Nincs is groteszkebb annál, mint amikor a szép lányt csúfolják a ronda osztálytársai, hogy mennyire ocsmányul néz ki. Ő meg elhiszi. Meglepően sokszor működik ez felnőttkorban is, mert nem alakult ki kellő minőségű önismeret.

A következő tanácsom lehetne az, hogy építs önbizalmat, csakhogy ez nem két nap. Illetve lehet 48 óra alatt is összetákolni valamit, csak akkor nem kell csodálkozni a végeredményben. És persze, láss neki, szó se róla csak ne holnapra várd a csodát.

Inkább gondolj bele, hány “jótanácsot” tudnál te is adni a másiknak. Persze ha nem akarsz felesleges cicaharcot vívni, ne bonyolódj bele. A bántáshoz egyébként is két ember kell. Ha nem asszisztálsz a kedves vitapartnered rosszmájú megjegyzéseihez, akkor a sértés egyszer csak kipukkad, mintha soha nem is létezett volna. Hozzád legalábbis nem jutott el.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here