- Szia, Peti anyukája vagyok!
- Szia, Bence anyukája!
Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretem a saját nevem csengését. Persze egy gyerek tényleg a kapcsolat megkoronázása, akár az élet értelme – na de ezáltal megszűnjek létezni, mint önálló egyén?
Valahogy már azzal sem vagyon kibékülve, ha egy nő felveszi a férje nevét. Szabó Imréné? Takard ki csak szépen az n betűt, és le fog esni a tantusz. Ha két fél egyenrangú és szereti egymást, miért nem veszi fel mindkettő a másik a nevét? Tudom-tudom, a férfi legyen az erős, a család feje, de ez komolyan azt kell, hogy jelentse: a részed vagyok, nem önálló, független személy? Már csak azért is, hiszen a gyerekek úgyis apa után fogják kapni a vezetéknevüket. Úgy, hogy javarészt anya neveli őket. Legyen ez bőven elég.
Na de megszületik az a kis poronty. Mindenki úszik a boldogságban, rózsaszín felhők, édes kis büfik, újfajta szerelem – és ez így van rendjén. Anya otthon marad a gyerekkel, 0-24-es teljeskörű szolgáltatást nyújtva, teljes erőbedobással, odaadással. Az első két-három évben úgy gondolom, maradjon is vele – hiszen ekkor elképesztő sebességgel fejlődik a gyermek agya. Nem mindegy, hogy ez ingerszegény környezetben történik, vagy a kis békát körül öleli a szeretet, a móka és a törődés.
Az első pár hónap persze valóban kritikus időszak – ilyenkor a boldog gügyögés mellé rengeteg sírás is jut- és nem csak a baba részéről. Egy újdonsült anyának az első időszak minden, csak nem leányálom – persze, hogy nem vágyik társaságra. Na de mi van azután, mikor már a kis Panka 2 -3 éves?
Sokan esnek abba a csapdába, hogy mindent a gyerekért. Úgy gondolom, hogy egy boldog gyereket viszont csak boldog szülők tudnak felnevelni. Anyának kell a kikapcsolódás, az aktív fajtából is – és kell a társasági élet. Egy barátságtól sem várható el, hogy túléljen több évet heti egyszeri telefonbeszélgetéssel. A barátnők elkopnak, neked pedig az lesz a legizgalmasabb programod, hogy a Dallast nézd vagy az esti valóságshow 28. évadát. Szép jövő.
Nem szabad elfelejteni, hogy sokszor ott a segítség – a saját szüleink. Jó esetben kapásból 4 személy is a rendelkezésetekre áll. Hacsak nem a föld másik felén élnek, kapva kapnak majd az alkalmon, hogy unokázhassanak – nyugodtan engedd meg nekik, egyszer már végigcsinálták. És persze első körben nehéz lesz akár csak egy estét is a gyereked nélkül töltened, de hidd el, túl lehet élni. Már csak az ő kedvéért is lazítanod kell – egy őrült anyára senki sem kíváncsi.
Na és persze azt se felejtsd el, hogy a gyereknek van egy apja. Lehet, hogy a párod nem fogja olyan szépen befonni a kislányotok haját, de komolyan, olyan fontos ez? Neked is kell az a pohár bor a forró vízzel teli fürdőkádban, meg az a könyv, amit már két éve el akarsz olvasni, de idő hiányában csak a tizedik oldalig jutottál el.
Nem azt mondom, hogy magadat helyezd az első helyre, a gyereket meg néha megitatod és megeteted majd felnő valahogy alapon. Nem. De ne áldozd fel teljesen önmagad, hiszen te nem csak és kizárólag anya vagy. Önálló, egyedi nőnek születtél, saját véleménnyel, cselekedetekkel, névvel. És a párodnak is rád van szüksége, nem „Peti anyukájára”.
Így igaz! 👍